Én is ezt a pillanatot hoznám fel. A Szputnyik és Gagarin PR szinten is és a valóságban is az élre helyezte a SZU-t, az átlagember is így gondolta. A Holdraszállás után ez kicsit eltûnt szerintem és Kuba is egy kis pofon volt, bár mindkét oldalnak ikább.
Vietnám után az USA reputációja kicsit csökket, '73-ban viszont a jenkik versenylova legyõzte az egyesített orosz ménest. (Yom Kippur). Camp David a nyugati világ számára volt siker, onnantól fogva a Közel-keleten a SZU-nak nem sok keresnivalója volt.
A '80-as évek elejétõl kezdve meg a jenki hadiipar és elektronika nagyon felpörgött. Egyértelmûen potensebb cuccokat csináltak, mint az oroszok és adtak belõle másnak is. Az reagani politikia a Hidegháború legsötétebb korszakait hozta újra vissza és bizony a '80-as évek mutatta meg, hogy mire is képes az csúcs jenki ipar és gazdaság a kivénhedt genbe keleti blokkal szemben. Egy nagy blöffbe (SDI) és még pár prograban + Afganisztánban a SZU gyakorlatilag megfeküdt. A Brezsnyev éra után a két vén fõtitkár félig - meddig a SZU hû lenyomata volt. Vén alklamazkodásra képtelen dolgok, amik kimúltak és az az ország hamarosan követte õket.
Személyszerint számomra a történelem egyik legyszebb része valamiért a 1979-1991 között idõszak és nem tudom megmondani, hogy miért. Egyszerûen meg van a maga varázsa.