Ami a technikai fölényt illeti, nos a nyugati légierõk fölénye megkérdõjelezhetettlen volt az 1970-es évek végétõl, de ehhez azért kellett a Vietnami pofon (még ha jó is volt a lelõtt gépek / veszteség arány, akkor is pofon volt, hogy még MiG-17-es is lõtt le F-4-est, holott két külön világ volt a két gép). A szovjeteknél is voltak ugyanakkor kemény technikai elõnyök, mint a szuperszonikus robotrepülõgépek, amelyek valószínûleg nagyon-nagyon csúnya dolgokat mûveltek volna a NATO flottacsoportokkal, ott volt a szuperkavitációs torpedó a kezükben, ami nukleáris robbanófejjel szintén nagyon gyilkos dolog, és ehhez hozzá kell tenni a Svédországnál zátonyra futott, vénségesen vén Whiskey-osztályú S-363-es szovjet tengó is két nukleáris robbanófejû hagyományos torpedóval volt felszerelve 1981-ben, holott nem is harci járõrben volt, hanem a svéd torpedótesztek után kémkedett - tehát igyekeztek minden létezõ eszközt a lehetõ legnagyobb harcértéken tartani a szovjetek.
Ha már felhoztam, akkor errõl az 1981-es balesetrõl egy kicsit bõvebben. A Svéd vizeken sûrû vendégek voltak a szovjet tengók, Svédország ugyan semleges állam volt, de jó kapcsolatokat ápolt a nyugattal, és ezért a szovjetek mindig is figyeltek rá. 1980-an elõtt ritkák voltak a komolyabb atrocitások, de állandó volt a szovjet jelenlét, ezért a Näcken-osztályú tengóknál a svédek bevezették a 400mm-es torpedókat, amelyek csökkentett robbanótöltetes változatban aktívan használva volt a "figyelmeztetõ" lövésekre. A felszíni flottájuk ugyanakkor nem rendelkezett komolyabb ASW (tengeralattjáró-elhárító) képességgel, ezért csak a partmenti járõrözés rendszeresített helikopterek voltak még aktívak. A helyzet az 1980-as évekre megváltozott, a szovjetek agresszívabbak lettek, és a korábbiakkal ellentétben nem távoztak, ha esetleg rájuk pirítottak. Olyan is megtörtént, hogy egy gyakorlaton egy svéd ASW helikopter egy svéd tengót "figyelt", ám észrevett egy másik tengót is, amely a svédeket követte. A svéd tengó a felszínre emelkedett a hírt hallva, mire a szovjet tengó nagy sebességgel (~20 csomó) elhúzott a svéd tengó alatt, éppen hogy elkerülve az ütközést, majd tovahaladt, a svédek követték, és végül csak két hét után hagyta el a svéd vizeket a szovjet egység (az adatok alapján feltehetõen egy régebbi nukleáris meghajtású vadásztengó lehetett). Olyan is elõfordult többször, hogy halászok hálójába akadt egy szovjet tengó, és a sokkal erõsebb hajógépeik miatt elkezdte a halászhajót hátrafelé elhúzni.
Az S-363-as Wishkey-osztályú tengó egy ósdi típus volt, gyakorlatilag alig több, mint a német U-XXI. osztály másolata, azzal csaknem megegyezõ képességekkel. 1981 Október 27.-én a svéd Karlskrona haditengerészeti bázistól alig pár kilométerre zátonyra futott, mégpedig nagyon csúnyán, a tengeralattjáró a felszínen maradt, és nem tudott önerejébõl lejönni a sziklás partszakaszról. A svédek csak 18 órával késõbb vették észre, ekkor parti járõrhajókat illetve ejtõernyõsöket riasztottak a helyszínre. Az orosz kapitány elhárította a segítségnyújtásra adott irányuló kérést, és csak annyit próbált németül leírni, hogy az "U-boat" 131-es a hajója. Egy nap múlva egy kisebb orosz flottacsoport tûnt fel a határvizek mentén, amely két Kashin (project 61) osztályú romboló, és három vontatóhajóval. A part menti tüzérségi ütegek radarjai befogták õket, a Svédek pedig figyelmeztették a szovjeteket, hogy ha 19km-nél közelebb jönnek a partokhoz, tüzet nyitnak. A szovjet hadihajók a 19km-es határnál visszafordultak a nyílt víz felé, de a vontatóhajók folytatták az útjukat, majd 3 svéd torpedónaszád megállításra szólította fel õket és visszakísérték a nyílt vízhez. A svédek közben egy parti járõrhajóba titokban sugárzásmérõket helyeztek el, és a tengó mellé manõvereztek, azt találták, hogy a hajó orrában, feltehetõen a felsõ két torpedóvetõ-csõben nukleáris robbanófejû torpedók találhatóak. A svéd miniszterelnök még aznap be is jelenti ezt a sajtóban. A tengó legénysége végül (feltehetõen felsõ utasításra) együttmûködött a svéd hatóságokkal, és beleegyeztek a kihalgatásba. Meglepõ módon az orosz tisztek verziója eltért egymástól, a kapitány azt mondta, hogy Lengyelország partjainak hitték a helyzetüket, a politikai tiszt pedig Dániát említett, illetve hivatkoztak a meghibásodott giroszkópjukra, amely téves adatokkal látta el õket. A svédek végül 10 nap után levontatták a tengeralattjárót, amely végül a svéd határvizeknél várakozó két rombolóval együtt hazaindult. Az idegek végig pattanásig voltak feszülve, a svéd partvédelmi ágyúk rááltak két nagy méretû hajóra, amelyett a végig katasztrófálisan rossz idõ miatt optikailag nem tudtak megerõsíteni, végül kiderült, hogy két német gabonaszállító teherhajó volt az, amelyek semmit sem tudtak az egész incidensrõl. A svéd légierõ és haditengerészet a környéken folyamatosan járõrözött, noha szintén a pocsék idõ miatt egy esetleges balesetnél a személyzet túlélésére nem volt esély a fagypont körüli tengerben.
Az elkövetkezõ években a szovjetek folytatták a behatolást a svéd vizekre, sõt, az is megesett, hogy egy kis méretû szovjet tengeralattjárót el is kaptak a haditengerészeti bázisnál telepített hálók, ám végül valahogy sikeresen meglógott, mielõtt a svéd nehézbúvárok megvizsgálhatták volna.
A szovjetek a vádakra azt reagálták, hogy õk sose lépték át a svéd vizek határait, kivéve a W-131-esként ismert zátonyra futott tengeralattjárót, akik tévedésbõl azt hitték Lengyelország partjainál vannak.
Az elkövetkezendõ években Olaf Palme svéd miniszterelnök közeledõ politikát folytatott a szovjetekkel, és elutazott Moszkvába is. Azt szerette volna elérni, hogy a Balti vizek nukleáris fegyverektõl mentesek legyenek. A szovjetek pozitívan reagáltak, és igyekeztek jó színben feltûnni, továbbá felmelegíteni az 1981-es incidens után fagyossá váló Svéd-Szovjet viszonyt. A svéd haditengerészet vezetõi nem voltak ennyire lelkesek, egyenesen azt állították, hogy Palme Moszkvai útja hazaárulás, amit egy svéd napilap le is hozott a címlapján. Olaf Palmét 1986 Február 28.-án nem sokkal éjfél elõtt lelõtték Stockholmban, az utcán, mikor a moziból hazafelé sétált feleségével (a feleségére is rálõttek, de õ késõbb felépült). A gyilkos sose került elõ, és a bûntény megoldatlan maradt, ami miatt sok összeesküvés-elméletben szerepel a Palme gyilkosság. Ezek egyike, hogy egykori katonatisztek végeztek Palme-val a szovjetek felé való közeledés miatt.
Vázlat a tengeralattjáró zátonyon való helyzetérõl
A tengeralattjáró, és mellette a V03-as partmenti járõrhajó, amely megtalálta
A szovjet tisztek (jellegzetes fekete tányérsapkában), amint a svéd kihallgatásra mennek
A tengeralattjáró õrzésére kirendelt svéd ejtõernyõsök figyelik a tengeralattjárót, elõtérben egy géppuska, amelyet a tengeralattjáró tornyára szegeztek
A tengeralattjáró személyzete a torony felszíni hídján szív egy kis friss levegõt, Besedin a hajó politikai tisztje volt, õ és a fegyveres õr jobbra ügyelt arra, hogy a személyzet egyik tagja sem hagyhassa el a hajót. A svéd ejtõernyõsök parancsot kaptak, hogy ha bárki szökni próbál a személyzetbõl, akkor lõjék le Besedint és a fegyveres õröket, és próbálják megmenekíteni a szökni próbálókat.