Azt azért tudod, hogy a FED az magántulajdonban van? Kis felvilágosító írás, hogy az államcsõddel zsarolni is lehet(ne), hogy levegõhöz jusson az ország: (persze ehhez nem elég a marx károly egyetemi végzettség)
A dollár tehát már 1992 õszétõl kezdve defenzívába szorult a német és japán valutákkal szemben, ami világvalutai szerepét is kikezdte. Nem véletlen, hogy a német és japán sajtó ebben az idõben a korábbinál kissé élesebben mutatott rá, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a 2. Világháború végén mint az amerikai pénzügyi terjeszkedése eszközei jöttek létre.
Ilyen körülmények között érte a már-már veszélyzónába került dollárt az 1995 januárja végén bejelentett mexikói államcsõd. Ennek felméréséhez tudnunk kell, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege az Európai Unió és Japán világgazdasági elõretörése folytán hosszú évek óta deficites mind Nyugat-Európában, mind a Távol-Keleten. Ennek kiegyensúlyozására, az amerikai gazdaságpolitika az Egyesült Államok által már korábban is nagy mértékben sikerrel kiaknázott, sõt kifejezetten kizsákmányolt latin-amerikai országok felé fordult, és ebben az irányban keresve kárpótlást, NAFTA (North American Free Trade Association) néven amerikai szabadkereskedelmi társulást hozott létre. Ez gyümölcsözõnek is bizonyult, különösen Mexikó esetében, ahová 1994-ben már 50 milliárd dollár értékben sikerült amerikai termékeket exportálni.
Ennek a piacnak az elvesztése vagy jelentõs zsugorodása - ami a mexikói államcsõd következtében elkerülhetetlennek mutatkozott -, rendkívül súlyosan érintette volna az amúgy is nagy nehézségekkel küszködõ amerikai nemzetgazdaságot, vállalati csõdök sorozatát és az egyébként is jelentõs munkanélküliség ugrásszerû megnövekedését idézhette volna elõ. Szükség volt tehát egy azonnali mentõakcióra. Ez és nem valami "jótékonysági szándék" magyarázza Clinton elnök sürgõs intézkedését egy washingtoni gazdasági csúcstalálkozó egybehívására, melyen a világ legerõsebb tõkés országai 50 milliárd dollár segélycsomagot dobtak össze az összeomlott mexikói nemzetgazdaság megtámasztására. Fokmérõje az amerikai aggodalomnak, hogy ebbõl az USA kormánya 20 milliárdot, a szintén amerikai értékeket szolgáló Nemzetközi Valutaalap pedig 17,8 milliárdot vállalt.
Mexikó vígan nevetett a markába, mivel néhány éven belül már másodszor játszották meg ezt a trükköt (lám, számukra nem járt "végzetes következményekkel" az államadósság nemfizetése!),
1996 júliusában ugyanis, alig néhány héttel a dollár látszólag sikeres "renoválása" után, a New York-i tõzsdén a Dow Jones ipari index történetének egyik legnagyobb zuhanását produkálta és több napon keresztül folyatódott a lefelé menõ tendencia. A részvénypiaci zuhanás a kötvénypiacot és a dollár árfolyamát sem hagyta érintetlenül. A nagyarányú részvényeladások hatására a dollár igen jelentõs eladói nyomás alá került és árfolyama 1,4695 márkára zuhant néhány nap leforgása alatt. A jennel szemben korábban elért 111,15 jenes rekord is 107,8 jenre esett napokon belül. 1996 augusztusában 1,48 márka és 107 jen körül stabilizálódott a dollár - nem tudni meddig. (Varga Szabolcs, "Világpiaci kitekintés", Pénzpiac, VII. évf., 17. sz. 1996 szeptember 3.)
A dollár mint központi valuta ezért csõdöt mondott, és ennek elkerülhetetlen további hullámverései lesznek, éspedig hamarosan. Amerika máris abba a megalázó helyzetbe került a dollár zuhanórepülése idején, hogy Argentína nemrég újraválasztott elnöke, Carlos Menem, egyik választási beszédében nevetségessé válás veszélye nélkül mondhatta Clinton elnök szemébe, hogy nem az argentin pesot, hanem a dollárt kell leértékelni. Való igaz, hogy az argentin valuta, amely nem is olyan régen a világ leggyöngébb pénznemei közé tartozott, három számjegyû évi inflációval - és itt emlékeztetek arra, hogy Argentínában két ízben is felfüggesztette külföldi államadóssága fizetését és annak részbeni elengedését is elnyerte -, 1995 tavaszán szilárdabban állt, mint az amerikai dollár. Még a magyar forintról is ezt mondhattuk akkoriban, amely Romániában és Ukrajnában a dollárnál keresettebb keményvaluta számba ment abban az idõben, Valutaalapi minõsítés nélkül is, és csak Bokros Lajos és Surányi György New Yorkból diktált manipulációi nyomán ingott meg valamennyire ebben a szerepében.
Mit jelent mindez számunkra? Azt, hogy a mexikói államcsõd és annak igen költséges következményei után a Wall Street nem engedhet meg egy másik államcsõdöt a közeljövõben. Hazánk pedig, bármit hazudnak is a kormánypolitikusaink és szakértõgárdájuk, krónikusan államcsõd küszöbén áll. Ezért szaladgált Horn Gyula miniszterelnök különbözõ ürügyökön - NATO-csatlakozásra való felkészülés, gazdasági szerkezetváltás, privatizáció felgyorsítása stb. - további hitelekért Ponciustól Pilátusig már 1994 végétõl 1995 derekáig, és mikor még az ígéretek is soványak voltak, nemhogy azok valóraváltása, ezért kellett pénzügyi- és privatizációs minisztereket váltani, és ezért kellett egyes becsületesebb minisztereknek és államtitkároknak leköszönni a legalapvetõbb szolgáltatások erõszakos megnyirbálása miatt.
Azonban mihaszna - az államcsõd réme nem szûnt meg lebegni országunk felett. Jól tudták ezt a Wall Street pénzarisztokratái: ezért akasztották nyakukba a most már nyilvánosan kivihetetlennek bevallott Bokros-csomagot, ezért jött el 1995 novemberében James D. Wolfensohn, a Világbank elnöke, személyesen felügyelni a Wall Street rendelkezéseinek pontos betartását, és ezért fordítja kormányunk és a Nemzeti Bank a magyar energiaszektor, nemzeti vagyonunk utolsó nagy szeletje, kiárusításából származó, és többé soha meg nem ismételhetõ, kolosszális bevételt a valójában már be is állt államcsõd leleplezésére - de az ítélet napját nem fogják tudni tartósan elhalasztani.
Mindezt látják a bankárok, hiszen nem vakok, és ha ezt látják, akkor azt is látniuk kell, hogy a magyar államcsõdöt mindenáron el kell kerülniük, mert annak bejelentése röviddel Mexikó után az egész világ pénzrendszerét megrendítheti és a mindenható Dollár uralmát elsöpörheti.
Még világosabban: kezünkben van a fegyver, hogy az eurót/dollárt tönkretegyük, és a bankárok uralmát elsöpörjük. Maguk a bankárok adták kezünkbe ezt a fegyvert azzal, hogy mindent egy lapra, az amerikai dollárra tettek fel, és hazánkban építették ki kelet-közép-európai fõhadiszállásukat. Kulcspozícióban vagyunk, és ezt saját hasznunkra fordíthatjuk, ha okosan lépünk nemzeti nyomorúságunknak ebben a sorsdöntõ órájában.
És ehhez sem pénz, sem hadsereg nem kell, csak józan ész.
Most van hát itt az alkalmas idõ, hogy a magyar nemzetgazdaságra halálos nyûgként nehezedõ, teljességgel visszafizethetetlen államadósságunktól megszabaduljunk. Éspedig elsõ lépésként nem úgy, hogy egybõl nyilvánosan felmondjuk, hanem úgy, hogy a kulisszák mögött bizalmasan közöljük a Wall Street uraival: vagy megszabadítanak bennünket ettõl az elviselhetetlen tehertõl és maguktól kezdeményezik az adósságcsökkentést és a kamatmoratóriumot, vagy pedig bejelentjük az államcsõdöt, és Sámson módjára magunkra rántjuk az egész világ gondosan felépített pénzrendszerét.
Fogadni mernék: a bankárok még fizetnének is nekünk, súlyos milliárdokat, és minden adósságunkat szanálnánk, csak ezt a lépést ne tegyük meg.
A MARX KÁROLY köz.tud. egyetemen vajon hogyan oktatnak, mert galaktikus eszement marhaságokat látok megnyilatkozni/meglépni a közgázos "szakemberektõl"??? (és ha valaki járt a Marx Károly egyetemre, akkor vajon miért hiszi azt, hogy õ már okosabb, mint a többiek, ugyanez a kérdés a jogászokra is áll, az elõbbieknek az ország kiváló gazdasági állapota köszönhetõ az utóbbiaknak meg a fantasztikusan jól eltalált és remekül mûködõ jogrendszere)