Szerintem hosszútávon megoldást jelenthetnek a geotermikus, a tenyésztõreaktorok, a fúziós reaktorok mint energiaforrások.
Továbbá a nap energiáit hasznosító eszközök.
Még közel sem hoztuk ki belõlük a maximumot, sokkal nagyobb létjogosultságuk lesz, ha elérik a 80+ os hatékonyságot.
Energia tárolásban meg szerintem érdemes lenne szerves úton is próbálkozni. Az élõ szervezetek az energiát egy egyszerû ATP molekulában tárolják. Nagyon kis helyen sok energiát lehet így eltárolni. Szabályozható az energiakibocsátás, képes ugrás szerûen megnövelni a leadott energiát, enzimatikus módon lehet szabályozni.
Ma már vannak szervez akkumulátorok is. Tehát már ráléptek az útra.
Az ATP mint energiatároló molekula, szinte veszteségmentes. Az energy átalakítást kell tovább fejleszteni, hatékonyabbra.
Szóval, szerintem meg lehetne oldani a nagy problémákat, de ahhoz most azonnal radikális beavatkozásokra lenne szükség. Azonnali hatalmas anyagi bázisokat kellene elkülöníteni arra hogy FENTARTHATÓVÁ tegyük civilizációnk mûködését.
Nincs kétség. Már elindultunk a lejtõn. Innen már csak rosszabb lehet, ha nem lépünk rá egy másik jobb ösvényre.
Technológiai társadalmat kell építenünk, ahol nem az énekesek a sztárok, meg nem a tömeggyilkosok a hõsök, hanem a tudósok. A tudósok a példaképek. Erõsíteni kellene ezt a képet az emberekben, és erõsebben kellene értékelni ezt a tudományos réteget.
A felfedezõk, kutató tudósok ne csak díjjakat kapjanak értékes munkájukért, és nagyon kevés anyagi elismerést, hanem tegye õket gazdaggá a társadalom. Nagyon is Érje meg a tudományos szektorban dolgozni.
Ha bele gondolunk, a kerék feltalálása óta minden ember a tudomány nyakán élõsködik. Minden haladást, jólétet csak a tudósoknak köszönhetünk.
Keresztapám is asztrofizikus volt sok helyen dolgozott, tanított, és szegényen halt meg, egy családi házzal, mint az átlag ember.
A társadalom motiváló, értékelõ hozzáállása felõl akár trafikosnak is elmehetne az ember tudományos munka helyett.