Még a bankcsõdök idején vetette fel valaki, hogy na majd ha lesz egy bankok felett álló csendõr (ahogy emlegettem: világbank), akkor kevesebb problémánk lesz.
Most nem tudom már pontosan felidézni, de ha a bankok "csendõrérõl" lenne szó, akkor az valamiféle nemzetközi pénzügyi felügyelet lehet, nem bank.
1) és 2) ugyanaz. (Beleszól = beleszól. Lemond = lemond.)
Konklúzió?
Nem ugyanaz.
Az 1. ugyanis az Eurozónáról szól, ahol a közös valutáról van szó, és az azzal kapcsolatos nemzetközi szerzõdésrõl. Valutaunióról, de nem pénzügyi únióról. Éppen az a probléma, hogy a valutaúnió viszonylag lazán veszi a kötelezettségeket, és nem igazán lehet egyenlõségjelet tenni mondjuk Portugália és Németország gazdasági lehetõségei és képességei közé.
A 2. viszont egy pénzügyi segélynyújtásról szól.
Egyébként én azt olvastam az EU-val kapcsolatban (igen, az EU-val kapcsolatban, és nem az Eurózónával kapcsolatban, mert az EU politikájáról van most szó), és arra is hivatkoztam az elõzõ hsz-ben, hogy nem elég a pénzügyi szuverenitásról való lemondás, hanem mellette a társadalmat is át kell alakítani (szabványosítani kell), mert egy pénzügyi unió (akarom mondani valutaunió) akkor mûködhet jól, ha a tagok életvitele is hasonló. Ebbõl meg gondolom a következtetést mindenki le tudja vonni.
Ez egy picit zavaros. Miért kellene azonos életvitel egy közös pénzügyi (vagy valuta) únióhoz? Azonos az éltvitele egy alföldi kétkezi munkásnak, és egy Budai zöldövezetben élõ top managernek? Nem. Pedig mindketten forintot használnak. Ugyanúgy jellemzõen egy munkás Budapesten (vagy nyugat-Magyarországon) jellemzõen több pénzt kap ugyanabban a feladatkörben, mint egy kelet-Magyarországi, hasonló feladatot ellátó ember. A példa lehetne bármelyik ország.
Hogy társadalmi feszültséget okoz az, hogy a valutaunión belül eltérõek a fizetések, az egy természetes folyamat. De ez megvan egy országon belül is.
A fentiek kapcsán, ahol kétféle probléma keveredik - egy piaci (szabályozás hiánya miatti bankcsõdök)
Itt kettõs a problémakör szerintem. Egyfelõl a szabályozás általánosságban megfelelõ lenne, vagy minimális kiigazításra szorulhat legfeljebb. Viszont rendesen élni kellene a benne foglaltakkal.
és egy politikai (rossz szabályozás melletti gazdasági csõd)
A politikát nehéz ebbõl kivonni, ha valami nem mûködik a szabályozás oldalán, akkor ott vagy a szabályalkotás, vagy a kontrolt végzõ felügyelet a hibás - mindkettõ állami monopólium.
az meg külön érdekes hogy mikor a politika csõdjérõl van szó, akkor a megoldás a piac, mikor a piac csõdjérõl van szó, akkor megoldás a politika.
Ahogy fent írtam, szerintem a politika csõdjénél nem a piac a megoldás. A piac legfeljebb segíthet a problémák ideiglenes megoldásában, a valós megoldás mindig az, hogy a hibákat orvosolják - ez viszont a politika feladata, csak neki van ehhez eszköze.