A pénzügyi szuverenitás elvesztésével járó társadalmi átalakítás sosem opcionális. Most akkor vagy a valutaunió szempontjai érvényesülnek, vagy a tagország szempontjai. A kettõ együtt nem megy.
Még 1x: miért kell társadalmilag is átalakulni a valutaúnióhoz? Nézd meg az Egyesült Államok különbözõ államait. Ég és föld mondjuk a mai Detroit, Iowa vagy Los Angeles pláne ha belevesszük a vidéki régiókat, hogy az indián rezervátumokat már ne is említsük. Iszonyatos eltérések vannak, pedig ugyanazon ország, ugyanazon pénz.
Globálisan, egységes szempontok szerint felügyelt bankok halmaza az a gyakorlatban nem más, mint egy darab globális bank. (Lásd még bankok bankfiókjait, központi bankokhoz csatlakozott kereskedelmi bankokat vagy az EKB-hoz csatlakozott MNB-t. Mindegyik ugyanez a szervezet.)
Az MNB egy jegybank, nem pedig felügyeleti szerv, ahogy az EKB is hasonló szerepet tölt be. A PSZÁF felügyeleti szerv, ez felügyeli a Magyarországi bankokat. Az OTP, az Erste vagy az Unicredit ugyanaz a bank ettõl? Aligha hiszem...
Mindkét opció társadalmi és gazdasági változások határozott (erõszakos) keresztülvitelérõl szól, ahol a rendezõ elvet a pénzt biztosító fél határozza meg.
Emlékeim szerint lehet(ett) dönteni, és ha nagy a társadalmi ellenállás, annak vannak demokratikus eszközei ennek kifejtésére (euroszkeptikus pártok, pl.), és semmi sem akadályozza meg az országokat abban, hogy kilépjenek adott esetben az Eurozónából vagy az EU-ból (általános tévhit, hogy erre nincs lehetõség - nem, lehetõség van, kidolgozott eljárás nincs, mivel senki sem kezdeményezte eddig ilyen eljárás végrehajtását).