Még 1x: miért kell társadalmilag is átalakulni a valutaúnióhoz? Nézd meg az Egyesült Államok különbözõ államait.
Mindössze savaz számára tettem egyértelmûvé, hogy mirõl beszélek. Továbbra se tudom számodra elfogadhatóan megindokolni, hogy miért feltétele a valutauniónak a társadalmi átalakulás. Ezt olvastam valahol, és logikusnak tûnt.
Egyébként egy országon belüli különbségek nem hasonlíthatóak egy tagországok - elõzõekhez képest - laza szervezetén belüli különbségekhez.
Én meg azt kérdezem tõled, hogy miért gondolod, hogy az amerikai államszövetség összehasonlítható az európai államszövetséghez? Két teljesen más dologról van szó. Európában a tagállamok nem adták még fel annyira a függetlenségüket. ("Talán" pont ez a baj, és pont ennek eltüntetésére jó a gazdasági válság.)
Az MNB egy jegybank, nem pedig felügyeleti szerv, ahogy az EKB is hasonló szerepet tölt be.
Nem használtam a felügyeleti szerv kifejezést.
De ha már maga a használt szó vált érdekessé a téma helyett, álljon itt egy idézet a Wikipédiából: Az MNB feladatai: a pénzügyi rendszer stabilitásának felügyelete
Igen, az MNB "felügyel", ráadásul pont azzal kapcsolatban, amirõl én beszélek: mikor a bankok egyéni érdekektõl vezérelt tevékenysége káros a pénzügyi rendszer egészére, akkor alternatíva az, hogy létrehoznak egy szuperbankot (eddigiekben ez volt a "világbank"), amelyik felügyeli a tagbankok tevékenységét.
Emlékeim szerint lehet(ett) dönteni, és ha nagy a társadalmi ellenállás, annak vannak demokratikus eszközei ennek kifejtésére (euroszkeptikus pártok, pl.), és semmi sem akadályozza meg az országokat abban, hogy kilépjenek adott esetben az Eurozónából vagy az EU-ból (általános tévhit, hogy erre nincs lehetõség - nem, lehetõség van, kidolgozott eljárás nincs, mivel senki sem kezdeményezte eddig ilyen eljárás végrehajtását).
Lehetõség mindenre megvan. Hátat lehet fordítani a világnak is. A következményeket kell mindössze felvállalni, és kész. "Senki" se akadályoz meg minket semmiben sem. (Ennek ellenére nem tekintünk "mindenre" úgy, mintha ez a "minden" reális alternatíva lenne.)
Egyébként pedig arról a forgatókönyvrõl beszélek, hogy mi van ha a pénzügyi válságot egy olyan szuperbank létrehozására használják fel, amelyik a tagbankoknak (jelen esetben a világ bankainak döntõ többségérõl van szó) a tevékenységét felügyeli (más szóval meghatározza azt) ÉS - folytatódik a felvetett forgatókönyv - ehhez a rendszerhez ÖNKÉNT csatlakozunk.
Nem arról beszélek, hogy mit muszáj és mit nem muszáj. Arról beszélek, hogy felmerült annak a lehetõsége, hogy létrehoznak egy egységes globális pénzügyi rendszert, amit a "központból" lehet távvezérelni abból a célból, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer problémái ne ismétlõdhessenek meg. Ez a felvetésem. Teljesen realisztikus felvetés, annyira az, hogy nem is én találtam ki.
Ezzel kapcsolatban amire rámutattam az az volt, hogy pusztán üzleti szempontból, ha a mostani pénzügyi rendszer egy szereplõje az elkövetkezendõ pénzügyi rendszerben nagyobb profitot realizálhat, mint jelenleg, akkor nem fog hezitálni, és akár jelentõs pénzügyi veszteséget is hajlandó bevállalni azért, hogy ehhez az extra profithoz a jövõben hozzájusson. Ez tisztán egy üzleti döntés. Ahogy lehet fogadni a tõzsdén mindenféle jövõbeli eseményekre, ugyanígy miért ne lehetne ma (nem hivatalosan) arra is fogadni, hogy a jövõben egy még jövedelmezõbb pénzügyi rendszer lát napvilágot? Ez egy teljesen reális elképzelés.
Tehát nincs olyan, hogy egy több bankban is érdekelt befektetõ ne lenne hajlandó egyik-másik "bankját" lenullázni annak érdekében, hogy a piacon ily módon terjeszkedjen. Ha ez az ára, akkor meg fogják ezt az árat fizetni. Pont mint mikor egy vállalkozó a pénzét egy új projektbe fekteti abban bízva, hogy a befektetése megtérül.