Én meg azt kérdezem tõled, hogy miért gondolod, hogy az amerikai államszövetség összehasonlítható az európai államszövetséghez? Két teljesen más dologról van szó.
Egy példa volt arra, hogy egy államszövetség, közös valutával miként élhet probléma nélkül (ehmm, egy polgárháborút leszámítva) immár bõ két évszázada. Itt a pénzügyi és társadalmi hasonlóság volt a lényeg, az egyébb dolgok mellékesek.
Európában a tagállamok nem adták még fel annyira a függetlenségüket. ("Talán" pont ez a baj, és pont ennek eltüntetésére jó a gazdasági válság.)
Én Euró-pártinak vallom magam, úgy vélem, hogy egy egységes, erõs európa lehet a földrész jövõje, és így lehet versenyképes úgy politikai, mint gazdasági téren, csak így lehet valóban egy ligában az Egyesült Államokkal, Kínával vagy Indiával a jövõben.
Persze ez talán sose fog megvalósulni, túlságosan is nehezen adnák fel az országok a szuverenitásukat, és mindenhol a kultúrájuk meg az ország egyéniségének elvesztésétõl félnek (ez most megint rossz hasonlat, de azért érdemes összevetni mondjuk az USA nyugati- és keleti-partját, hát ott is jelentõsek az eltérések kultúrális, szociális és társadalmi téren).
Az MNB feladatai: a pénzügyi rendszer stabilitásának felügyelete
Igen, az MNB "felügyel", ráadásul pont azzal kapcsolatban, amirõl én beszélek: mikor a bankok egyéni érdekektõl vezérelt tevékenysége káros a pénzügyi rendszer egészére, akkor alternatíva az, hogy létrehoznak egy szuperbankot (eddigiekben ez volt a "világbank"), amelyik felügyeli a tagbankok tevékenységét.
Attól tartok továbbra is két külön dologról beszélünk. Az MNB nem egy felsõ irányítás, noha a gazdasági stabilitás érdekében befolyásolhatja a kereskedelmi bankokat (például a kamatok elõírása terén). Viszont a kapcsolatuk inkább kereskedelmi (például államkötvények eladása/vétele), ám az MNB nem szólhat bele a kereskedelmi bankok életébe, nem vizsgálhatja azokat, nem szabályozhatja azokat. Ez a PSZÁF feladata.
Az MNB nem úgy viszonyul a kereskedelmi bankokhoz, mint egy anyabank a leányfiókjaihoz.
Egyébként pedig arról a forgatókönyvrõl beszélek, hogy mi van ha a pénzügyi válságot egy olyan szuperbank létrehozására használják fel, amelyik a tagbankoknak (jelen esetben a világ bankainak döntõ többségérõl van szó) a tevékenységét felügyeli (más szóval meghatározza azt) ÉS - folytatódik a felvetett forgatókönyv - ehhez a rendszerhez ÖNKÉNT csatlakozunk.