Nem szándékozom folyamatosan külsõ nézetbõl játszani, de néha-néha hosszú barangolások során a 3-ban is szerettem (volna) nézni a karakterem, amint az atomsivatag romjain keresztülhalad.
Hát hamar ráuntam erre pont emiatt. Viszont arra jó volt, hogy egy-egy szikla peremén megállva az alul elterülõ szép tájat a kamera fókuszában a karimmal megcsodáljam.
Elvégre szerepjáték. Örömmel tölt el, ha kívülrõl nézhetem azt, amit kemény játékórák alatt alkottam. Ez is hozzájárul az élményhez.