Azért sokkal jobban volt felépítve a F1: ha maradtál az "úton", akkor FOLYAMATOSAN fejlődtél és ezzel együtt a kihívások is, míg itt egyre másra botlasz bele a hopp, ezt sem tudom, azt sem tudom-ba. Hiába mehetsz bármerre (a szupermutáns őrjáratoknak megfelelő cazador és halálkarom, meg óriásskorpiókon kívül), ha egyszer alig-alig akad olyan küldetés, amiben ne volna egy-egy túl magas léc (a F1-ben ehhez képest alig volt ilyesmi, mert az adott módra épített karaktereddel megoldottad a dolgot, míg itt félbe kell hagynod, mer' vmiden még nincs elég pötty).
A F1-ben nem volt már a 2. helyszínen olyan elem, ami miatt ahhoz a 20. szinten kellett volna visszamenned!
Sőt, maga a játék vezetett a megfelelő helyszínekre az adottról, nem kellett az adott szintedhez, felszerelésedhez és tudásodhoz illő után kajtatnod, 50x, hiába bejárva az egész térképet. De ettől függetlenül MEGTEHETTED azt: pl. ha találtál egy karavánt megtámadó raider csapatot és a háttérben meg tudtál bújni, akkor máris jobb fegyverekkel és így -eséllyel mehettél a következő helyszínre, de a fnv-ban addig kell robotolnod, bolyonganod, amíg össze nem jön annyi szint és pötty, hogy végre föl tudd törni azt a kurva zárat/terminált, ami azt a fegyvert/kódot/tárgyat rejti, amivel végre kifilézheted/megoldhatod az adott helyszínt, mert amúgy csak kóvályognál az egyik félbehagyott küldetéstől a másikig.
Sz'al a F1-2-ben gondosan ügyeltek arra, hogy mindig játszhass: vmi leküzdhető célpont mindig volt, addig a fnv-ban van azért egy olyan állapot a kezdeti helyszínek után, amikor csak vagy és "vársz" arra, hogy vmi történjen már, aztán, ha végre ez összejött és megtörtént, akkor hirtelen a ló túloldalán találod magad, tövig a dögunalomban, mert már csak hentelned kell -> a játék eleje és vége között kidolgozatlan maradt a java, a fejlődés öröme.