ez nem egészen így van. pánikbetegség (amirõl elvileg a topik szól, ha jól látom, nem olvastam el az egészet) esetén kimutatható kémiai folyamatok zajlanak le az agyban. depresszió esetén is. ezért is lehet ellenük gyógyszert szedni. a depresszióval kapcsolatban félig-meddig igazad van, elég divatos lett minden piszlicsáré rosszkedvet "depis vagyok" kifejezéssel illetni
az igazi, kemény bipoláris depresszió elég szar dolog. kemény gyógyszerezést, odafigyelést igényel
általában elmondható, hogy 1-2 pánikrohamot mindenki átél az életében. ráadásul nem is akkor, amikor sokan számítanának rá. az agy elég kiismerhetetlen szervünk, ebbõl kifolyólag még mindig nem tudják sok esetben, hogy mi miért történik. egy gyenge pánikroham akár nyaralás közben is rátörhet valakire, aztán többé sohasem
ezekkel (mármint ha gyakori az eset) szakorvoshoz kell fordulni, mert meg kell elõzni a "szövõdményeit", mint pl. az agorafóbia
nem vagyok pszichológus, csak van egy jó ismerõsöm, akivel egyszer kiveséztük ezt a témát. mondott olyan pánikbeteget, aki félt nyelni! na az tényleg szar lehetett