akkor már nekem is lehet hogy volt pánikrohamom, csak nem ismertem fel?
Kb ültem barátnõmmel, és hirtelen kurvaszarul lettem, igaz nem heves szívdobogás vagy ilyesmi, de elõtte éhes voltam, és egyik percrõl a másikra elment az étvágyam, és elkezdtem bepánikolni minden egyes agresszív gondolatomtól. Nagyon fostam, hogy nehogy valakit bántsak, akit szeretek, és egyre rosszabb volt, mert nem értettem, hogy mi van velem, miért gondolkodok azon, hogy jaj, csak nehogy bántsak valakit, akit szeretek, és ez még inkább erõsítette bennem a dolgot. Megijedtem, hogy be fogok kattanni és elvesztem az uralmat a saját akaratom felett..
több mint fél óráig erõsen tartott, aztán már-már sírnom kellett hogy mi a szar van velem, aztán kimentünk buszozni, és lassacskán elmúlt