Talán van igazán érintetlen népcsoport is, a Szentinel-szigetiek is, akik tényleg igazán elszigeteltek, és csak annyi kapcsolatfelvételrõl lehet tudni, ami régi szórványos kalóz- és hajótörés-feljegyzésekbõl maradt ránk. Szerencsére csak késõn kezdtünk szisztematikusan a sziget iránt érdeklõdni, a szentineliek pedig mindjárt az elején annyira egyértelmûen kimutatták a nemtetszésüket, hogy az indiai kormány végül felhagyott a kapcsolatteremtési kísérletekkel, még a békés trükkökkel is (kókuszdió ajándékok otthagyása).
Szerintem jobb is ez így. Ezeknek a vadnépeknek a békésebb, negedelmesebb sorstársai hamar az indiai társadalom nyomorába süllyedtek: földjüket levesztették, beállt a Durheim-i anómia, betegségek sújtják õket. Ezzel szemben az egészséges és józan agresszióval elszigetelõdõ szentinel-Szigetiek pedig továbbra is élnek a Szentinel szigeteken (túlélték a 2004-es cunamit is), és nem is lehet igazán tudni, milyen a nyelvük, szokásaik. Csak távoli fényképek, meg légifényképek vannak, meg réges-régi szórványos hajónapló feljegyzések.
Kõkori körülmények közt élnek, de a partra sodródott hajókból a fém egy részét kinyerik eszközeikhez.
A dilemma: felfedezzük õket, vagy sem? A klasszikus kulturális antropológia haldoklik, ma már nincsenek igazi természeti népek, akik között olyan terepmunkát lehetne végezni, mint a XIX század végén lehetett. Az antropológia ugyan azóta kidolozta saját módszertanát, szemléletét, de hosszú távon mégiscsak szükség lenne arra, hogy újra és újra vissza tudjon térni a megújító gyökerekhez. Szerintem olyan kérdések kellenének, amelyek
* tudomyányos módon eldönthetõek (cáfolhatóság),
* de ugyanakkor eléggé érdekesek ahhoz, hogy további kérdésekhez vezessenek.
Csak egyetlen pédát idézek arra, hogy milyen fontos dolgokban is hiányzik a bizonyosság:
Samanizmus
Tulajdonképpen még azt sem tudjuk, hogy a sokat emlegeetett samanzimus mennyire õsi jelenség. Magát a fogalmat is bírálják, hiszen olyan sok helyi változata van, hogy kérdés, mennyire jogos ezeket közös fogalom alá vonni. Az eredetérõl sincs lezárva a vita:
* Vannak kutatók, akik kifejezetten késõi eredetûnek tartják, pl hogy a buddhizmus után keletezet csak. Mondjuk ez az álláspont ritka,
* a legtöbb tudós elismeri, hogy legalábbis már a bronzkorban létezett samanizmus, mert erre több jel is utal, régészeti leletek, sziklarajzok.
* Egyes neves a samazimust szakértõk nagyon õsi, kõkori eredetûnek tartják, már a paleolit vadászoknak is megvolt. Erre még nincs döntõ bizonyíték.
Nem tudjuk azt sem, mennyire változatlan jelenség a samazimus.
* ,,Befagyott''? Évezredek óta olyan, amilyennek most ismerjük (a klasszikus szibériai sámán alakja az agancsokkal, álarccal, amuletes ruhával, dobbal, segítõ szellemekkel)?
* Vagy valójában a samazimus mindig is éppúgy változékony volt évszázadról évszázadra, mintaz emberi történelem?
Történelem
Egyáltalán, vane a természeti népeknek történelmük? Egyes jelek arra utalnak, hogy valójában a ,,vadak'' történelme is éppoly változékony és véltozatos, mint a miénk.
Mágia
Sir James Frazer és Marcell Maus sok adatot gyûjtött a mágikus gondolkodásról, és elméleti keretbe is próbálták foglalni azt. De szerintem a természeti népek eltûnésével megszûnt annak a valódi lehetõsége, hogy empirikusan tesztelhessük ezek az elméleteket (vagy újakat gyártsunk).
Szegény ember vízzel fõz: ha nincsenek vadak, helyettük vannak kisgyerekek, meégcsak messze sem kell értük menni. De szerintem, bár a kisgyerekek esetében valóban vizsgálhatók a mágikus gondokodás egyes formái, de ez nem teljesen ugyanaz: a gyerekek mágikus gondolkodása egyszerû projekciós jelenség, míg a természeti népeknél ez a hosszú múltban is gyökerezik. A gyereklélektani vizsgálatok ezért szerintem csak korlátozott mértékben alkalmazhatók a néprajzban a mágia kutatására.
Emberré válás
A kulturális antropológiai kérdésektõl eltekintve, a fizikai antropológiában is vannak nyitott kérdések. Sõt, a cikk eredeti témájára visszatérve: az õsemberekrõl, fajunk eredetérõl szóló mûvek sokszor panaszkodnak a leletek szûkös voltára, az elméleti felvetéseket, legyenek azok bármilyen érdekesek, nem lehet igazán eldönteni, mert kevés a leletanyag.
Megoldás?
Én azt várom a jövõ évtizedektõl, hogy mindkét probléma megoldódjék, mégpedig a robotoknak köszönhetõen, Százezrével lehetne bevetni kicsi és olcsó régészrobotokat, ráadásul ehhez fel sem kéne tárni a helyszínt, mert a föld alatt is dolgozhatnának, mind a vakondok. Talán feltárulnak fajunk titkai.
A másik kérdést is megoldhatnák a robotok. Ne vegyük fel a kapcsolatot a Szentinel-szigetiekkel, mert betegségeket vinnénk be, és egyébként is, ha megismernek minket, akkor mindenképp tönkremegy az õ saját eredeti világképük, akkor pedig mi már nem tudjuk rajtuk pl. a mágikus gondolkodás kialakulását tanulmányozni, csökken a terep tudományos értéke. De szerintem lesz megoldás a jövõ évtizedekben: jól álcázott, pl kisemlõsöket, madarakat, rovarokat utánzó robotokkal a teljes életüket felvehetjük majd, mint egy moziban, anélkül hogy õk egyáltalán észrevennék.
Végre újra életre kelhetne az évtizedek óta haldokló klasszikus etnológia, kuturális antropológia, végre újra erõt vehetne a gyökereibõl. A természeti népek tanulmányozása a nyelvészetet is megújította annak idején (Boas munkássága az indián nyelvekkel), remélem a társadalomtudományoknak is új erõt fog adni.