De kár, hogy nincs ha! Mert ha lenne HA, akkor végig álmodHAtnánk, hogyan kell gyõzni a nyolcadik helyrõl. A fordított rajtrács a tegnapi gyõzelem után szerencsétlenséget hozott, a mezõnyt bedaráló Michelisz az 5. körben feladni kényszerült, egy ütközésben eltört a lengõkar az autóban. A brnoi WTCC-s versenye így ugrott.
Pedig most nem volt panasz semmire. Nagyon erõs magyar csapat sorakozott a rajtrácson. Mindenki tudta, de hisz látták is remélem, kérdés nem fér hozzá, sima gyõzelem lett volna. Szokatlanul nagy küzdelem volt a rajt után, de nem sportszerûtlen. Szorosan „simultak" egymáshoz a versenygépek, elõször a szintén zengõs Larini futotta a leggyorsabb kört, nem csoda elöl a saját tempóját autózhatta. Norbi a harmadik körben már a leggyorsabb volt, kulturáltan hámozta magát át a mezõnyön. Elnézve a tempóját a többieknek annyi esélyük volt, mint Aczél Endrének Zidane ellen lábtengóban. A közeli képeken látszódott, hogy az autó bal eleje megsérült és az elsõ visszaelõzésnél tudtuk, hogy nagy a baj.
Azonnal jött a rádión az üzenet:
- Keresztbe áll a kormányom! Vezethetetlen! - ennyi hallatszott a nagy recsegésbõl.
- Nyomjad picikém, ne törõdj semmivel! - így a csapat.
Norbi az a versenyzõ, aki ha kell, kormánykerék nélkül is behozza az autót, de ez most esélytelenebb volt, mint a Columbiával földet érni a NASA központban azon az ominózus napon. Minden képváltásnál megelõzte valaki, majd egy kis kilinccsel elõre a sóder szélén, azt még megfogta, de utána elvette. Begurult, hogy újabb csalódással erõsítse magát.
De az az öt kör, amit a futamban töltött, nagyon szép volt. Az idõkbõl persze tudtuk, hogy gyorsabb a többieknél, várható volt beszántja õket, de azt is tudtuk, ha megtörik, végünk lehet. Nem is lehet ezzel mit csinálni egy márkakupában. Hiába ment okosan, hiába óvta a technikát, lengõkar nélkül nem csak lengeni, de versenyezni sem lehet. Mesteri elõzéseket láttunk, mint amikor egy kék színû feketepárduc ront a piros gazellák közé. Persze azt a párduc is tudja, hogy a szarvakkal fel tudják nyársalni és ez most nem volt elkerülhetõ.
Most nem ülök le vele beszélgetni, mert leírtam, ami történt, nem kérdés csalódott, de az elsõ öt körére tényleg büszkék lehetünk. Nem szeretném újra átbeszélni vele, hogy megint szerencsétlenek voltunk.
Kérdezem én csöndben, lehet szerencsétlen egy magyar fiú, akitõl három bajnoki címet várunk, három különbözõ bajnokságból? Nem gondolnám. Egy-egy futamban benne van a csalódás, de ha belegondolnak, hogy rögtön az elsõ futamot nyertük, nincs miért szégyenkezni.
És akkor még itt van Andrea Larini is, aki a második futamot megnyerte a színeinkben. Sporttörténelem az életünkben, minkét nap zengõs autó gyõzött, szegény spanyolok, svájciak és a többiek semmit sem értenek csak kergetik a Zengõ feliratot szombaton is és vasárnap is.
A gyõzelmet a WTCC egykori F1-es versenyzõjével a WTCC-s Nicola Larinivel ünnepeltük, aki Andrea testvére. Ha ezt nekem Dávid Sándor 1983-ban bemondja a tévében, nem hiszem el.
Michelisz egy hét múlva Jaramaban a spanyol bajnokin folytatja a pontgyûjtést, két hét múlva Brno Eurocup, párhuzamosan magyar bajnoki a Pannónia-ringen. Sírhatnánk, de nincs rá idõnk. Én most elmegyek zuhanyozni, a végtelenül boldog zengõs futamgyõztes Larini most ölelt meg csatak izzadtan, pezsgõsen... egy kortyot csavarhatok valakinek az ingembõl?