OK, csak akkor hogy lehet megoldani, hogy aki a más hírét (nem könyvrõl van tehát szó) átveszi, az annak arányában fizessen, amennyi bevétel-része az adott hírbõl volt?
Vannak az élet más területein is olyan helyzetek, amikor szinte lehetetlen patikamérleggel kidekázgatni, hogy ki mennyit fizessen, az átalánydíj meg nagyon igazságtalan helyzeteket teremtene.
Amikor még ez a kamatpénzuralmi terror-horror nem ült a nyakunkban (az ezredforduló elõtt) akkor az ilyen természetû javakat állami feladatként kezelték.
Ahogy térünk át a fiskális rendszerre, évrõl évre, úgy nõ az igazságtalanság a társadalomban, és úgy lehetetlenül el azok élete, akik nem rendelkeznek kiemelkedõ jövedelmekkel.
Az ellentmondások gyökere itt van. A többi csak felszín.