aki akar,az itt Magyarországon vagy Irakban is jól él,és bármilyen adót bevezethetnek,aki jól él,gazdagságban és sikerben fürdik,annak tökmind1,hogy milyen megszorítások lépnek érvénybe,neki azt semmi kifizetni,sõt,még lehet,hogy profitál is belõle(nagyon sokféleképpen,pl ez a bizonyos sikeres ember egy olcsó termékeket gyártó cég részvényese.a jólét miatt az emberek megvásárolhatták a jobbat,de a megszorítások miatt már a legolcsóbbat kell venniük-> emberünknek dõl a lé).
a miniszterek pedig...azokat is mi vonzottunk. pontosabban én nem,mert én optimista alkat vagyok és nem úgy állok hozzá,mint az ország 90%-a : "bárki is lesz hatalmon,úgyis szar lesz". és tessék,a nép bevonzotta! a sok hasonló frekvenciájú gondolat gazdára talált. ugyan másoknak nem tudunk bevonzani,tehát pl nem tudom azt elérni,hogy te holnap épp találkozz életed nõjével,erre csak te vagy képes,viszont ha sok ember azt vonzza,hogy szar lesz,akkor bizony szar lesz mindenkinek.aki meg a jót vonzotta,na pl õk kapnak külföldrõl állásajánlatot,vagy a másik eset meg az,hogy attól függetlenül gazdagszik meg,hogy milyen a gazdasági helyzet.
mondjatok nekem egy (csak 1-et!) olyan hírességet,aki sikeres,tele van pénzzel,boldog,ám örök pesszimista és nincs meg benne a magabiztosság.egyet sem fogtok tudni mondani,mert ez üti egymást.ilyen nem létezik. aki pesszimista,az folyamatosan a rosszat vonzza,és vele érdekes módon sosem történik szerencse. de az én szótáramban nincs ilyen,hogy szerencse vagy véletlen,minden ami történik velem az miattam van,mert én vonzom. akár akarva,akár akaratlanul.