úgy látom még most sem fogtad fel, mirõl is beszélünk. Figyelj töriórán!!
A gondoskodó állam
jóléti (vagy: gondoskodó) állam: az állam felelõsségvállalása polgárai jólétének egy meghatározott szintjéért, amit a jövedelmek újraelosztása és a szociális szolgáltatások rendszere útján biztosít
A jóléti rendszerek fõ sajátosságai
rendszerint az ipari balesetbiztosítást vezették be legkorábban, majd a betegség-, a nyugdíj-, és legvégül a munkanélküli-biztosítást
a kezdetben szûk körû szolgáltatások sajátos „érésen” mentek keresztül: egyre szélesebb körnek adtak egyre nagyobb juttatásokat
az állam szerepe eleinte csekély (egyes csoportok számára kötelezõen választható magánbiztosítók),
késõbb megjelent az állami támogatású magánbiztosítás is
a II. világháború után terjedt el az egész lakosságot átfogó, államilag ellenõrzött általános biztosítás
néhány szolgáltatást már csak az állam finanszírozott (családi pótlék)
a jóléti kiadásokat a GDP-ben elért arányuk szerint hasonlítjuk össze (a 20. sz. elsõ felében csak a társadalombiztosítási kiadásokról van adat, késõbb a szociális biztonságról, szociális közkiadásokról is, amelyek lényegesen nagyobb arányúak)
A 19. század végén kezdõdött el. Mi is történt akkor? Ideje kicsit belenézni a történelemkönyvünkbe! Német Birodalom megszületése, Olaszorság megszületése, a balkáni államok megszületése, magyar kiegyezés, az elsõ országos méretû munkásmozgalom az USA-ban. Mindenki megkapta amit akart, az emberek boldogok voltak... bizony bizony, ezek voltak a boldog békeidõk. Ilyenkor érvényesült az az irányelv, amit #21-ben idéztem. Az országok egymással kezdtek el versenyezni, az újonnan létrejött országok még többet akartak. Jól gondolod, elsõ világháború, amit egy kis levegõvétel után a második követett. Most megint kezdünk a "boldog békeidõk" felé haladni. Nincs mit elfoglalni, a hódító berendezkedésû országok megint többet akarnak (USA, Kína, Izrael, Korea, stb.)
Bizony, bizony... a gondoskodó államnak is van hátulütõje. Az embernek csillapíthatatlan ösztönei vannak az uralkodásra, a hatalomra, állandó félelemben van. Most pedig, hogy a nyamvadt kis életünkben annyi dolgunk van, hogy dolgozzunk, fogyasszunk, keféljünk, az ember újra célpontot keres magának.
Ezért mondtam, hogy amíg nem tudunk a bolgyón kívül hódítani, addig egymást fogjuk szapulni. Talán ha lesz valamilyen ellenséges idegen életforma, akkor az emberiség feleszmél, hogy hoppá mégis mi a faszt csináltunk eddig gyerekek??? Jönnek a zufók aztán elveszik amit eddig összeszenvedtünk magunknak!!! Akkor talán képes lesz az emberiség EGY "emberként" dolgozni, koncentrálni, viselkedni. Ez a dolog hiányzik az emberekbõl: az egységtudat.