A zenét nem tudod elõre kitalálni, ha véletlenmódban van a lejátszó. Ez a jelenség nemcsak itt, hanem sokfelé megfigyelhetõ: pl. valakinek fáj az egyik ujja. Napjában 3x beüti, a következõ felkiáltással: "Baccameg, mindig a fájós ujjamat ütöm be!" A többit miért nem?
Nos, a többit is ugyanannyiszor üti be, csak az nem tûnik fel neki. Egy bizonyos nagyságú ütés egy normál ujjra fel sem tûnik, ha az ember el van foglalva valamivel, nem tûnik fel neki, észre sem veszi. Viszont ha ugyanekkora ütés éri egy az átlagosnál jóval érzékenyebb, fájós ujját, az természetes, hogy hirtelen belehasít, lüktetni kezd, így tényleg úgy tûnik, mintha mindig csak azt az ujját verné be.
Ugyanez jellemzõ a zenére is: van 11 zene az albumon. Érzem, hogy most a We well rock You c. alkotás fog elkezdõdni. Ha nem az jön, rá se rántok, nem tûnik fel, mert ez sokkal gyakoribb (10x gyakoribb). Viszont ha "beesik" a We well, akkor az feltûnõ, és jön a "húúú de megéreztem" érzés.
Az út felismerése (tipikus deja vu érzés) egy picit másabb. Az agyunk mintavételezéssel mûködik. Mintet vesz a látottakból, hallottakból, és ezek alapján ismeri fel a minket körülvevõ környezetet, ezek alapján emlékszik. Pl. látok egy asztalt, aminek négy függõleges lába van, és egy nagy vízszintes lapja a tetején, valamint nagyjából 1 méter x 2 méteres. Az agyunk megjegyzi a formáját és arányait. Ezután ha látok egy másik asztalt, akkor képes vagyok azt felismerni, függetlenül attól, hogy az másféle színû, másféle anyagból van, más helyen van és még a mérete is más. Viszont arányaiban nagyjából megyegyezik az általam megjegyzettel, és a környezet is hasonló amiben elhelyezkedik (konyha, szoba, mellette székek, rajta terítõ esetleg). Ha ugyanezt az asztalt oldalára borítva látom valahol egy erdõben szürkületkor, még akkor is viszonylag könnyen felismerem, pedig ott már se a környezetre, se az elhelyezkedésére nem tud támaszkodni az agyam. Viszont ha úgy látom, hogy a négy lábából kettõ a lapjába van szúrva, a másik kettõ meg két darabba van törve és ráragasztva a lapjára, valamint az egész asztallap meg van görbítve mint a horgászbot, és ez az egész egy villanyoszlop tetejére van erõsítve, akkor már nehézségekbe ütközhet agyunknak a látott tárgy felismerése.
Mivel az utak sokfelé hasonlóak (kétoldalt fák, rajtuk keresztül átszûrõdik egy kis falu képe a doboldalban, templommal, az út szélén 50 méterenként a fehér jelzõoszlopok, út közepén a csíkok, stb.), így rengeteget lát belõle az ember, az agy rengeteg hasonló kép alapján készíti el a saját maga számára felismerhetõ mintázatot. Ezt aztán a sokfélesége miatt bármikor elõ tudja szedni, déja vu érzést keltve bennünk ha hasonló helyen járunk.
A PC-játékra is megvan a magyarázat, csak már fájnak az ujjaim és nincs kedvem leírni :D