Nagy reccs: amikor a nagy bumm által létrejött és annak középpontjából távolodó cucc újra visszatér egy pontba a nagy bumm központi gravitációjának köszönhetõen.
Tehát a nagy bumm és a nagy reccs ezek szerint egy pulzáló folyamat, mely minimum 30 milliárd évente ismétlõdik (feltételezve, hogy épp most vagyunk a folyamat határán, és kezd összehúzódni a világ. Több vagy kevesebb, az eszmefuttatás szempontjából lényegtelen). Mivel ez egy pulzáló folyamat, ezért:
1. Minden valószínûség szerint nem ez az elsõ nagy bumm, korábban is volt már. Ebbõl kiindulva viszont a valóban létezõ tér sokkal nagyobb, mint 15 milliárd fényév átmérõjû, ugyanis az már az elõzõ, és az azelõtti és az azelõtti stb. nagy bumm folyamán elkezdett tágulni. Ha elviekben végtelennek vesszük a nagy bummok és nagy reccsek pulzáló folyamatát, beláthatjuk, hogy maga a létezõ tér is végtelen. Akkor viszont miért csak max. 15 milliárd fényév távolságból vagyunk képesek bármiféle információra bukkanni?
2. Ami energiahullám egyszer elindult a nagy bumm óta (gyakorlatilag maga a tér), az számítások szerint most nagyjából 15 milliárd fényévnyire van tõle. Azóta is folyamatos, töretlen c-vel halad ugyanazon irányba. Mivel a fény sebessége állandó, ezért nem is fog csökkenni, így az valószínûleg örök idõkre ugyanazon irányba fog haladni változatlan sebességgel továbbra is.
Ergo csupán az anyag tér vissza a nagy bumm középpontjába. Ugye tudjuk, hogy E=mxc2. Vagyis azok az energiahullámok, amelyek elviekben mindörökre a nagy bummtól "elfelé" haladnak, kiesõ anyagnak is tekinthetõk. Még ha oly kevés is, de végtelen mennyiségû nagy bumm - nagy reccs pulzálást feltételezve ezek is végtelen mennyiségû anyag energiahullámok formájában történõ távozását feltételezik. Így elõbb-utóbb elfogy az anyag, amely a nagy bummhoz szükséges iszonyú hõt, anyagmennyiséget és -sûrûséget szolgáltatja. Ha viszont végtelen mennyiségû pulzálást feltételezünk, akkor ennek már "végtelen idõvel ezelõtt" be kellett volna következnie...