Ok, ezek szerint a nagy bumm elmélete feltételezi azt, amire Einstein ma is elfogadott képletei azt mondják, nem lehetséges.
Tehát vagy a nagy bumm elmélete sántít ebbõl a szempontból is, vagy Einsteinnek a mai világképünket alapjaiban meghatározó egyenletei voltak hibásak. Nem tudom, de én még mindig inkább az elsõre szavazok.
Esetleg mindkét elmélet helytálló, csak még nem fedeztük fel azt a kapcsot, amellyel a kettõ összeköthetõ, azt a nútot, amibe passzintva e két dolog megférne egymás mellett.
Mit szólsz egy nem gömb alakú térkiterjedéshez, hanem egy olyan spirálishoz hasonló mozgáshoz, amelynek pályája egy möbius szalagra hasonlít úgy, hogy van olyan idõpillanat (a nagy bumm kezdõ pillanata és egyben a nagy reccs végpillanata, valamint a nagy bumm anyagi összpontosulása), amikor minden ezen az egy ponton fut át? Így tulajdonképpen mozoghat minden folyamatos c-vel, mégis ciklikusan visszatérhet a kezdõ pozícióba.