A Jupiteren túl, az ûr sötétjében gammasugár-kitörés jelezte egy szakadozott lyuk megjelenését az univerzum szövetén. Egy hatalmas, földönkívüli ûrhajókból álló flotta - melyek pajzsai ragyogtak, ahogy a hipertér-ugrás által felszabadított energia megtört rajtuk - özönlött ki a lyukból, hogy felsorakozzon a gáz óriás mögött. Egy utolsó roham bezárta a téridõn keletkezett hasadékot, örökre megszüntetve az átjárót arra a titokzatos másik oldalra, ahonnan az idegenek jöttek.
A flotta védekezõ alakzatot vesz fel a legnagyobb hajó -- az anyahajó körül. Az anyahajó hídján, az idegen parancsnok megvizsgálja a fõ képernyõt, ahol a kis kék-fehér gyöngyszem, a Föld látható.
"Aaahhh," mondja a parancsnok, "Végre itt vagyunk. A jövõnk látható elõttünk."
Az idegen hajóhad parancsnoka egyik csápjával a kijelzõre mutatva kiadja a parancsot, "A felderítõ hajók azonnal induljanak! Többet kell tudnunk új otthonunk lakóiról."
...pár nappal késõbb egy rendõrõrsön
Joan: Mondom, tiszt úr. A férjemet földönkívüliek rabolták el!
Police Officer: Hölgyem, már mondtam. Földönkívüliek nem léteznek. Vegyük át még egyszer! Mondja el újra, hogy mit látott!
...pár héttel késõbb a televízióban
Riporter: Nem sokat tudunk azon kívül, hogy azt mondták békével jöttek és küldenek egy diplomáciai küldöttséget, amely tárgyal az ENSZ-el. Ez az emberiség legnagyobb eseménye!
...az ENSZ 26-ai ülésén
Az idegen diplomata tökéletes angolsággal beszél az összegyûltekhez, "Földi emberek,
mi egy õsi, és nemes faj vagyunk egy nagyon távoli bolygórendszerbõl." Az idegen megnyom egy gombot egy kis eszközön, és egy másik csillagrendszer holografikus képe jelenik meg az asztal fölött. Az idegen szünetet tart, amíg az emberek megdöbbent suttogása tart, majd folytatja.
"Békével jöttünk. Tudósok és felfedezõk vagyunk, és mint ti, mi is kutatjuk az ismeretlent. Rengeteg dolog van, amit nem tudunk rólatok és a bolygótokról. Földet, és erõforrásokat követelünk, hogy tanulmányozhassuk."
Ekkor megdöbbent suttogás járta be a termet. Számos képviselõ az amerikai képviselõ válaszát várta. Õ nagyot sóhajtva felállt, "A követel egy eléggé erõs kifejezés. Talán még nem ismerik eléggé a nyelvünket, és arra gondoltak, hogy kérnek némi földet?"
Az idegen egyértelmûen haragosan csapta a holografikus kivetítõt az asztalhoz.
"Tökéletesen beszélem az egyszerû nyelvedet. Mi nem kérünk semmit sem.
Ezt követeljük tõletek. Azt a földet követeljük, amit ti Ausztráliának hívtok."
Ahogy ezt mondta, a szóban forgó kontinens képe megjelent az asztal fölött.
Azonnal felfordulás támadt a teremben. Két Ausztrál képviselõ felállt, és kiabálni kezdett, "Ez felháborító!"
Az egyik Európai Uniós küldött megpróbált mindenkit megnyugtatni,
"Csendet kérek! Ezt át kell gondolnunk! Egy bolygóközi háborúba sodortok minket!"
Az idegen parancsnok közbevetette, "Nem kívánunk háborúzni a bolygótokkal.
Mi csak szeretnénk végezni a kutatásainkat. Ne vitassátok a követeléseinket, és nem lesz háború."
Újra az amerikai küldött szólalt meg, "Meg kell értenetek! Ausztráliát milliók lakják! Nem adhatjuk nektek!"
Az EU képviselõ hozzátette, "Talán tudunk biztosítani egy másik, kevésbé lakott területet.
Mit szólnának a Déli-sarkhoz? Földi tudósokat is tudnánk küldeni, hogy segítsenek a kutatásaitokban."
Az idegen a fejét csóválta, az emberi kifejezés tökéletes utánzásaként,
"Nem. A kutatásaink magán jellegûek, és nem osztjuk meg senkivel. Az emberi agyatok nem képes a megértésére. Ezenkívül az általatok Ausztráliának hívott földrészre van szükségünk. Továbbá követeljük, hogy a nevezett térség összes lakosa maradjon országában.
Kutatásaink nagy mennyiségû emberi tesztalanyt követelnek meg."
A találkozón olyan kiáltások törtek fel, mint "Emberi tesztalanyok!?" "Megõrültél!?" "Soha!"
Eközben az idegen türelmesen várt. Végül az amerikai küldött felállt, és reszketõ hangon azt mondta, "Egy rövid szünetre van szükségünk, hogy megfontoljuk a kérését."
Az idegen bólintott, "Rendben van..."
...pár hónappal késõbb
Egy újságból kiszakadt gyûrött lap kavarog az eltorzult és romba döntött vidéken.
Az oldalon épp csak kivehetõen a következõ olvasható, "Visszavonultunk az utolsó, a bázis alatt 2km mélyen fekvõ bunkerbe. A levegõ száraz, és a vér és félelem szaga fullasztó. Minden sánc a helyén van--bármennyi hasznuk is legyen. Hallom az idegenek kaparását és csattogását, ahogy közelednek a bejárathoz. Hamarosan újra elkezdõdik a harc. Vérünk már átáztatta kötéseinket, és testünk fájdalomtól és láztól gyötört, de tudatunk még mindig ép. Nem adjuk fel. Az utolsó szálig harcolunk. Tudom, hogy vannak más túlélõk is odakint. Valahol. És a halállal szembeni bátorságunk története ösztönzi õket. Folytatni fogják a harcot. Õk majd kiderítik, hogy miért szálltak harcba velünk az idegenek. Õk majd legyõzik az ellenséget."