"Most akko' anyagi világban élünk, ami néha állóhullám-természetet mutat, vagy egy olyan állóhullám-csomagokból álló információk halmazai vesznek minket körül,amik egymással szemben mutatnak anyagi tulajdonságokat?"
Szerintem inkább az utóbbi.
Tehát az anyag, nem néha mutat hullám tulajdonságot, hanem inkább arról lehet szó, hogy ez a megfoghatatlan, információ hullám, ami valóságosan nem létezik, tulajdonságokat mutat (viselkedik) mikor kölcsönhatásba kerül egy másik információ hullámmal ( az információ terjed a térben bizonyos szabályok, minták szerint, mint egy tó hullám fodrai ).
Én így képzelem el. E szerint, igazából nincsenek is részecskék, energia, minden illúzió, és csak olyan fogalmi dolgok vannak, mint információs, modellek, szabályok. Tehát a világ tudja miaz, hogy "1", miaz, hogy kettõ "2", és tudja ezeknek összegét is "3".
Egy indiai filozófus azt mondta egyszer (ne kérdezzétek a nevét, rossz a névmemóriám), hogy semmi sem létezik, csak a folyamatok.
Ebben szerintem nagy igazság lehet, mélyebben mint hinnénk.
Már régóta tudják a qm fizikusok, hogy a dolgok csak akkor léteznek, ha kapcsolatban, kölcsönhatásban vagy velük. Schöringer macskája.
Ha el tudnánk határolni magunkat ettõl a világtól teljesen.
Mondjuk egy olyan elméleti kamrában, amely teljesen elszigetel a környezettõl, se fény, se hõ, se semmilyen sugárzás, még a gravitáció sem tudna áthatolni ennek a tartálynak a falán, akkor a szó tényleges értelmében, megszûnne létezni számunkra az univerzum.
Az egész világ felbomlana egy hatalmas bizonytalan állapotú valószínûségi hullám tengerré, mely káosznak nincs határozott állapota.
Ez az ami a legjobban különbözik a mi általunk látott világtól, a dolgok nem léteznek, a dolgok információ állapota létezik csak, DE nem ténylegesen, hanem valószínûségileg. Tehát ebben az állapotban nincs sem IGEN, és nincs NEM. Csak valószínûségek vannak. Általunk elképzelhetetlen állapot.
Hogy tudnál elképzelni egy olyan macskát, amelyik 50%-ban halott, és 50%-ban élõ?
Egyiket vagy a másikat el tudod képzelni, de ezek úgynevezett "szuperpozició" állapotát már nem képes az ember elképzelni, csak a matematikai modellekkel képes vele dolgozni, mely modellek, tapasztalati úton lettek megalkotva, nem a józan ész, vagy logika szerint.