Azt remélem segít nekem valaki tiszta vizet önteni a pohárba a hullám részecske kettõsséggel kapcsolatban. A két rés kísérletet vagy erre hasonlítót hoznak fel példának arra, hogy a részecskék hullámtulajdonságokat mutatnak. Konkrétan interferenciaképet kapunk akkor is ha csak egy darab elemi részecske - foton, elektron stb. - halad a kísérleti berendezésben egyszerre. Két magyarázatot olvastam rá. Az elsõ szerint valószínûségi hullámokkal írják le a jelenséget. Bohr szerint ha jól tudom.A részecskének a helyét csak kb tudjuk megmondani. Hol bukkan fel. A másik szerint - Feynman - pedig az elemi részecske minden lehetséges utat bejár. Ezen utakhoz számokat rendelünk melyek nagy része kioltja egymást így... kapjuk amit kapunk. A hullámok az utak lényegében vagy legalább is kb. :) Na de! Ez még mindig nem magyarázat a dologra. Mert az elsõben csak matematikai "virtuális" hullámokról - valószínûségekrõl - beszélünk. A másiknál meg... hullám-út akármirõl. Plusz, minden elemi részecskékbõl épül fel. Nem hullámokból. Vagyis akkor mibõl van ez a hullám? Részecskékbõl? Ez logikai hurok. Feltéve ha ténylegesen létezõ a hullám. Ha pedig csak a jelenség jobb megértését elõsegítõ "eszköz" akkor... újra ott vagyunk ahol a part szakad. Remélem érthetõ voltam. :)
Plusz, minden elemi részecskékbõl épül fel. Nem hullámokból.
valahol olvastam úgy leírva, hogy a fotonnak (/elektronnak) se nem hullám, se nem részecske tulajdonsága sincs, hanem hullám-részecske tulajdonsága van.
Amikor mérést végzel akkor a méréstõl függõen vagy az egyik tulajdonságát, vagy a másikat észleled.
Ne feledjük, hogy mindig csak észlelõk vagyunk, és nem mi mondjuk meg, hogy mi hogy mûködik, vagy, hogy mi, hogy nem mûkõdik
az elõzõ topikodban szerintem meg tudtátok volna ezt vitatni
Majd jön pár koteokretén és kitálalja amit az idegenek a fülükbe megsúgtak a témával kapcsolatban.
A fizika nem filozófia. A fizikusok modelleket csinálnak a tapasztalt jelenségekre emit kísérlettel igazolnak. Pontosan azért várják annyira az LHC eredményeit, hogy a húrmodell elfogadható elméletté váljon, mert jól hangzik, de ezek a tudósok csak akkor hiszik ha látják. Van pár vacak modellünk amik még egymásnak is ellentmondanak, de egyenlõre csak ez ami tudományosan elfogadható.
Konteokretént akartam írni. Ez egy olyan állatfaj aminek az egyedei bele vannak fejelve az összeesküvéselméletek hálójába, nem mennek emberek közé, nem látják a napot...
Én még bárhol néztem, hallottam, olvastam csak elemi részecskékrõl volt szó. Sehol nem elemi hullámokról. Mondj nekem egy elemi hullámot. Amit nem bonthatsz kisebb részre. Egy igazi atomot.
A kiscicákat olvastam. A macskát még nem mert elõbb a cicák volt meg amiben ugye az újabb fejlemények szerepelnek így... eddig nem is kezdtem bele a másikba. A cicákban van a Wheeler-Feynman elnyelési elmélet ami elviekben nem igaz. Már megdõlt.
Nem. abban reménykedem, hogy van itt vki olyan aki olvasta a témában újabban megjelent írásokat. Sajna magyar nyelvre kicsit megkésve jelennek meg dolgok, az angolom meg nem elég fasza ehhez.
Persze mese. De vagy a mese marad vagy 8 éven át keményen tanulod a matekot, hogy az elméletet színtisztán leíró egyenleteket megértsd. Persze csak közelíteni lehet a dolgot mert olyasmivel állunk szemben ami az általunk is megtapasztalható világon túl létezik. Ha ott tudnánk állni a két rés kísérleti berendezés közepén és szabad szemmel szemlélhetnénk amint egy foton a berendezésen áthalad talán adhatnánk kielégítõ magyarázatot.
elemi hullámok? a hullámok szerintem nem hasonlítanak ilyen szempontból a részecskékre, hogy lenne belõlük egy legkisebb elem; ez talán pont az anyag részecske tulajdonsága.
E=h*v'
ez kifejezi az anyag részecsketulajdonságát, E egy v' frekvenciájú foton(/elektron) energiája, ez egyenértékû ezzel:
E=h*c/l
ahol c a fénysebesség, l (lambda) pedig a hullámhossz (v=c/l)
E=m*c^2 -> m=E/c^2
behelyettesítve a felsõt:
m=(h*c/l)/c^2 -> m=h/(l*c)
ha megszorzod az utolsó egyenlet mindkét oldalát c-vel, akkor az egyik oldalon m*c lesz, ami a fénykvantum impulzusa, a másik oldalon h/l ahol lambda a hullámhossz. Tessék, benne van minden egyszerre hullám is(hullámhosszal), részecske is (tömeggel).
Az anyag se nem hullám se nem részecske, hanem mindkettõ egyszerre, ha kísérletet végzel, tudod érzékelni valamilyen tulajdonságát. Ha nem lenne hullámtulajdonsága az anyagnak, akkor hogyan magyarázható, hogy 1 elektron(/photon) SAJÁT MAGÁVAL interferál a double slit-ben, vagy a Mach-Zehnderben?
Könnyebb a részecskét elképzelni, mert megfoghatóbbnak tûnik, de ne tévesszen meg az, amit 15-20 éve már megszoktál, hogy az anyag itt hever elõtted "részecske formában"
Voltaképp ami a legérdekesebb szerintem, és ami sugallhat valamit errõl a kettõsségrõl az az, hogy ha megpróbálják megmérni, hogy melyik résen ment át, vagy, hogy az interferométerben melyik utat teszi meg a foton, akkor részecskeként kezd el viselkedni ("összeomlik a hullámfüggvény")
Nem, nem az a kérdés. Azt te soha nem tudhatod meg, ez filozófiailag bizonyítható. Az a lényeg, hogy boldogulj a világban, tudjál tervezni, ezért van a fizika.
részecske csak az lehet amit nem tudunk tovább bontani tehát amiket ma részecskéknek nevezünk azok marha bonyolult GÉPEK ebbõl kéne kiindulni a tudománynak és lehet hogy tovább tudna lépni :)
régen a sejtrõl is azt hitték hogy tovább bonthatatlan "zselépacni", aztán ügye hamar kiderült hogy GÉP
minden gép :)
egyetlen tovább bonthatatlan részecske létezik, ez pedig a bit
Szerintem ezekben a mélységekben már igen is fontos foglalkozni a filozófiai aspektusokkal. Hiszen gondoljunk bele, a kvantummechanika mai álláspontja szerint, a világ CSAK azért létezik mert mi megfigyeljük.
Aki fel tudja fogni, ennek az elõbbi mondatnak a mélyebb jelentõségét, az beleborzong. Itt már muszáj filozofálgatni is. Meg kell érteni a Schrödinger macskája gondolatkísérletet, hogy tisztább képet kapjon az ember. Ezen a szinten már olyan gondolatok is felmerültek komoly fizikusoktól, melyekben isten által magyarázták ezt megnyilvánulást, amit mi világnak látunk.
A kvantummechanika koppenhágai értelmezése ugyan helyes, de nem ad logikailag tiszta képet. Mert gyakorlatilag megérthetetlen, és ellentmondásos is. Még Bohr sem értette, se nem tudta tisztán magyarázni. Azzal lett megoldva, hogy vagy csak hullám, vagy csak részecske állapotot tudunk mérni, ami függ a kísérleti berendezéstõl, és a megfigyelõtõl, a teljes rendszertõl. Máig nincs válasz az Einstein által úgy n. Kísérteties távolhatás-ra. Amelyben a részecske a jelenben megérzi, hogy egy távoli helyen és vagy távoli idõpontban hogy milyen kölcsönhatásokban vesz majd részt.
Nincs abszolút idõ, és abszolút tér sem, mint a relativitás elméletben.
A kvantum mechanikának több értelmezése is van. Amit a suliban tanítanak, általában az a koppenhágai, már egy elavult iskola. Újabb kísérletek szerint önellentmondásos.
Ami számomra, nekem eddig a legtisztább képet adta az a Cramer féle tranzakciós értelmezés volt. Ebben az értelmezésben, minden logikus, és meg van oldva a távolhatás mikéntje is. Egybõl feloldódott ez a misztifikált kettõs természete a kvantum világnak.
Még Einstein relativitás elméletével is szinkronban van, azzal összeegyeztethetõ, egymást kiegészítik.
Az egésznek a kulcsa a fénysebesség. Az úgynevezett valószínûségi hullámok is fénysebességgel terjednek, SZÁMUNKRA. Viszont a hullám szempontjából idõtlenül ott vannak jelen a teljes univerzumban, hiszen annak ami fénysebességgel halad, annak a relativitás elmélet szerint is, nincs idõ korlát, és nincs távolság. Minden idõpillanat, múlt, jelen, jövõ, MOST van, és minden térbeli pont ITT van, annak a dolognak a számára ami c-vel halad. Márpedig a részecskék állandóan kibocsátanak és elnyelnek ilyen referenciahullámokat.
Ez megengedi, hogy a "részecskék" érezzék a teljes univerzumot, és tisztában legyenek a jövõbeli eseményekkel is.
Ebben az elméletben, csak akkor bocsáthat ki egy részecske fotont, ha már a kibocsátás pillanatában biztos az, hogy az a foton elnyelõdik, és hogy, és hol történik ez meg. Tehát egy zárt univerzumban élünk ebben az értelmezésben. Vannak adatok, melyek ezt a következtetést látszanak megerõsíteni.
Reméltem, hogy írsz ide is :) A hsz elsõ felében kifejtett véleményeddel teljes mértékben egyetértek.
Véleményem szerint, azt aki nem veszi észre, hogy a QM milyen alap filozófiai kérdéseket vet fel, az nem sokban különbözik egy elvakult kereszténytõl sem. Gondolom "Istent" amikor leírtad, Te sem feltétlenül a keresztény istenre gondoltál(vagy épp bármely másik már elõterjesztett istenség). Nem lehet kizárni Istent, már hogy lehetne?
Az én véleményem a fizikáról az, amint uwu is mondta: "tudjál tervezni, ezért van a fizika"; és ezzel összefüggésben, amit a másik topikba linkeltem :"One can not ask whether the model represents reality, only whether it works.". Ezzel azt próbálom mondani, hogy szerintem nagyon vigyázva kell használni ezt az eszközt, amely a fizika. A létezésre keressük a választ és nem bizonyos, hogy a fizikával/matematikával (,term.tud.-ok) erre választ is lehet adni.
Ezért értek veled egyet, miszerint fontos foglalkozni a filozófiai aspektusokkal, és boldogan látom, hogy nincs mindenkinek felcsúszva a feje a saját seggébe
Én csak azt mondtam, hogy több féle MÛKÖDÕ modell van, amelyek mind kielégítõek, és pontos elõrejelzéseket adnak. Ilyen a koppenhágai értelmezés, a sok világ értelmezés, a sok történet (hullámintegrál) értelmezés, az abszorbciós elmélet, és a tranzakciós értelmezés. Ugyan azokat a dolgokat magyarázzák másképpen, és ugyan olyan jól leellenõrizhetõek, noha egymásnak abban, hogy a függöny mögött hogy mennek a dolgok mindegyik mást és mást mond. Csak, hogy mi nem látunk be a függöny mögé, és úgy tûnik,hogy erre nincs semmi esélyünk. Ameddig lehetett, lementünk a kvantum világban, és hiába lenne a mostaninál milliószor pontosabb kísérletünk a határozatlanság nem engedi,hogy pontosabb betekintést nyerjünk. Marad a találgatás, és a filozófia.
Istent azért kevertem bele, mert egyszerûen túl abszurd az a tény, hogy a világ amelyben élünk, azért létezik mert mi létezünk, és nem fordítva.
Mintha tényleg az lenne a helyzet, hogy az elménk az elsõdleges, és erre épül fel a világ. Fizikai kísérletek megmutatják, hogy amíg a vizsgáló személy, tadat nem kap információt a kísérleti berendezés állapotáról, a kísérletben szereplõ apró elemek, a kísérlet tárgyai a szó valóságos értelmében nem léteznek. Csupán mi gondoljuk azt, hogy ilyen hullámmá alakulnak át, mert az kényelmes az elménk számára, de igazából szerintem az történik, hogy amikor nem kapunk információt a valóság eltûnik, és amikor olyat csinálunk, hogy megint kapcsolatba akarunk lépni "megfigyelés" ezzel az elemmel, a dolog újra valósággá válik. A két állapot között eltelt idõ alatt olyan állapotban volt, amelyet el nem tudunk képzelni, amely szembe megy a logikának. De a két valóság pont között, ahol eltünik és ahol feltünik a részecske, van valamilyen kapcsolat, amely a hullámintegrállal számítható.
Ez a hullám csupán egy matematikai absztrakció, sokaknak téves kép éll errõl a fejükben, mert azt gondolják, hogy a hullám-részecske olyan dolog, hogy a részecske valódi elképzelhetõ valós "megfogható" dolog, és a hullám is így szintén. Pedig nem a hullám itt már csak egy matematikai trükk, nincs ott semmi amit meg lehetne fogni, ami nyomást fejtene ki a berendezés falára, vagy jelzést adhatna, mérhetõ lenne. Nem, ez a hullám dolog nem létezik, a valóságban. Ezt mi találjuk,hogy ne õrüljünk bele.
A tranzakciós értelmezés szerint nem az idõnek van iránya, hanem az okozatoknak, amit Cramer pszeudó idõnek nevezett. Az okság szerint úgy képzelhetõ el a folyamat, hogy a részecske kibocsát egy referencia hullámot, a mi szempontunkból az idõben elõre felé, és a tér valamely pontjába. A mi szempontunkból nehéz megérteni. Gondolkozzunk a referencia hullám szempontjából.
A részecske kibocsát egy ref hullámot, egy másik galaxis felé, ahol van egy kétréses kísérleti berendezés a fotonok számára . Az okság szerint sorrendben, ez a ref hullám utazik térben és idõben c-vel odaér a galaxishoz, bejut a kísérleti berendezésbe, ott magával interferál, végül kapcsolatba kerül egy másik QM objektummal, és ebben a pontban a múltban lévõ kibocsátó részecske már pontosan tudja a környezete állapotát, akár a világ túlsó felén is.
Ez azért lehetséges, mert a ref hullám szempontjából mivel c sebességgel terjed, nincs olyan hogy idõ, és tér. Minden idõpont most van, és minden térbeli pont itt van számára. Ezért lehetséges az, hogy a ezek az elemek szó szerint érzik a világegyetem állapotát, érzik, hogy hatalmas távolságokra lévõ kísérleti berendezések milyen állapotban vannak, átéreznek az idõn is. Tudják mi történt a múltban, és mi fog történni a jövõben velük.
Ebben a modellben egy esemény csak akkor történhet meg, ha már a történés kezdetén egyértelmûen eldõl az esemény végkimenetele. Ez is újabb kérdéseket vet fel. Kinyílt egy ajtó, amely mögött újabb bezárt ajtókra leltünk.
"Istent azért kevertem bele, mert egyszerûen túl abszurd az a tény, hogy a világ amelyben élünk, azért létezik mert mi létezünk, és nem fordítva."
egyátalán nem abszurd, tökre logikus, hiszen amint meghalsz, a világ megszûnik létezni, próbáld csak ki :D
ami meg a modelleket illeti: ha van két modell, amelyeket kísérletileg nem tudunk megkülönbözteteni, vagyis minden kísérletre ugyanazt az eredményt jósolja, akkor az a két modell egyenértékû.
Míg az egyik azt mondja, hogy végtelen számú párhuzamos univerzum van, és helyes eredményekhez vezet. Addig a másik azt mondja, hogy nincs párhuzamos univerzum, de helyette a múlt és a jövõ már eleve összefonódva meghatározott. Elveti a szabad akaratot. És helyes eredményekhez vezet ugyan úgy. Míg egy másik az egészet világot csupán valószínûségi állapotok holisztikus halmazaként kezeli "koppenhágai értelmezés" melyet a véletlen események irányítanak. Ez is helyes következtetésekhez vezet.
De az nem állítható, hogy a különbözõ modellek ugyan azok lennének, hiszen különbözõ fogalmakkal mûködnek. A köztük lévõ hasonlóság ki is merül az inputok, és outputok azonosságában. Mindegyik számításba veszi a kísérleti eredményeket, és pontos elõrejelzéseket tesz, melyek ellenõrizhetõek. Tehát mindegyik megfelel a Newton féle tudományos paradigmának. Mindegyik tudományosan helyes, ellenõrizhetõ.
Számomra ez az egész nagyon ellentmondásos. Paradoxonos. Mint például: Itt egy szám. x x egyenlõ 1-el? - Igen. x egyenlõ 5-el? - Igen. Ha x-bõl kivonok 1-et, egyenlõ lesz e 1-el? - Igen.
Próbáld kitalálni, hogy ez milyen szám lehet!!! Mivel a számot nem láthatjuk közvetlenül, közvetetten kell rá következtetnünk. A végén arra jutunk, hogy az egész világ ugyan úgy önellentmondásos mint ez az x. Vagy a világgal van a baj, vagy a mi logikánk mond mindannyiszor csõdöt.
Aki a kvantummechanikát kutatja vagy csak elmélkedik róla azt javaslom minden értelmezését ismerje. Schrödinger macskája Kétréses kísérlet Ezek magyarázatára a sokvilág értelmezés a legalkalmasabb szerintem.
nem tudjátok hol lehetne egy féligáteresztõ tükröt venni? olyan van a mach-zhender interferométerben
Fogsz egy üveglemezt, gondosan zsírtalanítod,
csipetnyi AgNO3-ot feloldsz desztvízben, majd annyi ammónium-hidroxidot adsz hozzá, hogy a képzõdõ csapadék teljesen feloldódjon. Desztvízben feloldsz tiszta szõlõcukrot, összekevered az oldatokat és beleteszed az üveglemezt és méred az idõt amíg benne tartod. Mondjuk 10 másodpercenként 1-1 centivel kiemeled az üveglemezt. (Ha tömények az oldatok akkor 1-1 másodpercenként)
Majd megszárítod és megméred az áteresztõ képességét. A "félig" áteresztõnek az 50%-os áteresztõ képességet nevezzük.
Az adott oldatban az 50%-os tükörhöz tartozó idõre behelyezel egy másik szintén megtisztított üveglemezt.
Ha a hang egy elektromágneses hullám és a fény is egy elektromágneses hullám, akkor ha hang idõvel lassul vagyis távolabbról nem halljuk, akkor lehet, hogy a fény is lassul?
Most ezen gondolkozom, szerintetek?
a hang nem EM hullám, hanem a részecskék rezgése, ellenben az EM hullám ún. transzverzális hullám, elektromos és mágneses terek rezgése.
"akkor ha hang idõvel lassul vagyis távolabbról nem halljuk" A hangsebesség nem függ a távolságtól (nem "lassul"), csak a rezgés amplitúdója, a hang intenzitása csökken.
nem függ össze (: gondolj bele, hogy beszélnél akkor? nem vagy rádió (: a hangszalagok "megrezgetik" a közeget, tehát hullámot hoznak létre, és ezt a rezgést tudja átvenni a dobhártya is, amit impulzusokká alakít és értelmez; Valamint elég ha csak a hangszerekre gondolsz.
Az EM hullám teljesen más; én nem is tudom pontosan elképzelni, nem mintha egy atomot eltudnék (:
Pedig ha belegondolunk miközben a hallható hangokat hallgatod, közte ott van a sok rádióhullám is(hacsak nem valami bunkerben üldögélsz) csak úgy látszik a mi érzékszerveink nem arra lettek kihegyezve.
De hogy nincs összefüggés azt nem merném így kijelenteni, mert ott van a denevér ami szintén olyan frekvenciájú hangokat ad ki, amit mi nem hallunk. Én úgy gondolom, hogy a még annál kisebb frekvenciájú hangok azok amiket a rádióval hallunk és akkor így eljutunk a fényhez is, ami rettentõen kis hullámhosszal rezeg ezekhez képest. Valahogy így néz ki a fejemben most ez az egész.
Ha ez így van a fény is egy hang, csak azt a szemünkkel "halljuk".:)
Ha ez így van a fény is egy hang, csak azt a szemünkkel "halljuk".:)
Mondjuk ezt így nagy merészség volt kijelentenem, azt azért hozzáteszem ezt semmivel nem tudnám bebizonyítani csak mindössze próbálom elképzelni a dolgot.
Számold meg, hányszor látod az oldalon a hang szót! Mi zavart össze? Nem írtnak hangról egy kukkot se. Elolvastad egyáltalán?
A szemeddel ez elektromos hullám egy kis tartományát látod. A füleddel a hanghullámok egy kis tartományát hallod. 2 külön dolog. 2 külön érzékszerv van rá.
"Amúgy mérte azt már meg valaki, hogy a fény sebessége az tényleg állandó nagyobb távolságra is?" A fény sebessége (mint a hangsebesség is) a közegtõl (lásd törésmutató) függ, nem a távolságtól.
"Az nem függ össze a hallaható hangokkal?" A hangot úgy képzeld el, hogy maga az anyag rezeg (gondolj egy vonós/pengetõs hangszer húrjára, vagy a levegõ kiterjedésére/sûrûsödésére), az elektromágneses hullámoknál meg a fotonok játszanak közre. Két különbözõ dolog rezeg, bár hasonlóan viselkednek (lásd: a hangsebesség és a fény sebessége is anyagonként változik; a Doppler-hatás felírható rádióhullámra, fényre és hangra is; az intenzitás mind hang-, fény-, és rádióhullám esetén a távolságtól függõen csökken). Vannak a hang frekvenciájával megegyezõ rádióhullámok is - lásd: ELF, SLF, ULF, VLF - illetve vannak igen magas frekvenciájú hangok is az ultrahangok (több száz MHz frekvenciájúak is!).
"Kár, hogy a második nem magyar, azt így annyira nem értem." Röviden és tömören: a hang intenzitása a távolságtól függ - a távolság négyzetének reciprokával csökken (hacsak nem szól közbe valami hangszigetelés, akkor jobban csökken). Ilyesmi megállapítható a fény/a rádióhullám intenzitására is (minél messzebb megyünk egy rádióadótól annál gyengébben veszi a rádió a jelét). Az intenzitás, az amplitúdó nem összekeverendõ a frekvenciával
"Én úgy gondolom, hogy a még annál kisebb frekvenciájú hangok azok amiket a rádióval hallunk ...."
Ezt még most is nehezen tudom elképzelni azt hiszem jobban bele kell majd mélyednem ebbe a témába, hogy megértsem. A fizikának nekem mindig ez a része volt az amit valahogy nem értettem, ugye a sok más többi mellett.:))
Mondok egy példát, hátha jobban megérted. Vegyünk egy rézhuzalt. A rézhuzal rézatomokból áll.
Amikor megpengeted ezt a rézhuzalt ezek a rézatomok összessége rezeg, ezek "meglökik" a levegõben található különbözõ gázmolekulák atomjait, ezek összesûrûsödnek, majd kitágulnak - szóval hang keletkezik.
A rézatomok viszont protonokból, elektronokból és neutronokból állnak,
Ha ezt a rézhuzalt bekötjük egy áramforrásba, azon a rézhuzalon elektronok áradata fog keresztülmenni. Ezek az elektronok találkoznak a rézatom elektronjaival, amelyek ezáltal gerjesztett állapotba kerülnek, és amikor visszatérnek fotonokat bocsátanak ki. A fotonkibocsátás meg hõ-, és fénysugárzásként érzékelhetjük.
Tehát a hang az makroszkopikusabb, az elektromágneses sugárzás meg mikroszkopikusabb-jellegû.
hát nem. a rádió nem úgy "hallja" a hangokat, mint az emberi fül. Az emberi fül a mechanikai hullámokat hallja, a rádió pedig a szemmel nem látható elektromágneses hullámokat "hallja" és alakítja át a fül számára hallható mechanikai hullámmá a hangszóró segítségével.
A hang az az atomok/molekulák rezgésével közvetítõdik (ahogy #60-ban is leírta meglöki a molekulákat és azok viszik tovább a hullámot) a füledben meg van egy jó kis szerkezet amit ezek ugyancsak megrezegtetnek és a rezgés frekvenciájától függõen hallod hogy mien magas a hang. A fény az egyáltalán nem ilyen hullám : pl.: nem kell közeg a terjedéséhez, és az elektromágneses hullám. Amugy itt olvass utána : http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrom%C3%A1gneses_hull%C3%A1m Itt pedig a hallás érzékszervének mûködése: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csiga_(cochlea)
Egy újabb kérdés.:))
A fény a vízben nem ér le a nagyobb mélységekbe, csak a felszín közelében látjuk/látunk. Akkor a vízben a fény lelassul vagy mit csinál ott?
Azért csökken az általad érzékelt 'fénymennyiség' a vízben, mert kölcsönhatásba lép a fény a vízzel, egyik eredménye hogy a víz felmelegszik, ezt te is tudod. :)
Amúgy nekem is lenne egy kérdésem, bár ez sem ide tartozik. Én úgy tudom hogy ez a dolog, amikor valami fénysebességgel halad akkor annak megáll az idõ, ez csak akkor lenne igaz ha egyenletesem mozogna(ha nem így van akkor örülnék neki ha megírnátok), változó sebességnél más a helyzet. És ugye a részecskék nem örökkön-örökké ugyan azon a sebességen haladnak ide-oda. :)
merülj le a víz alá, kb 1, 10, 100, és 1000 méterig, majd meglátod.
Rosszul írtam. A nagy Brrr, amikor a részecskék alkotoelemeikre bomlanak és nagyon eltávolodnak egymástól, a nagy Recs az amikor egy idõ után a tágulás lelassul, megáll, elkezd az univerzum összehúzódni(gravitáció legyõzi a sötét energiát) és minden egy pontban sûrûsödik össze, mint a nagy Bumm-nál! :-)
Amúgy azt megjegyezném hogy ahogy az általános és középiskolákban tanítják a fizikát, kémiát az nagyon meghatározó a késõbbiekben. Én most konkrétan az atommodellekre gondolok. Nekem ez a hullám-részecske kettõsség, vagy a különbözõ 'átlagos' embernek nehezen elfogadható tulajdonságai az anyagnak mindig zavaró volt. Valószínûleg azért mert megprobáltam elképzelni hogy mi is történik és ugye a rossz, vagy hiányos modell alapján mindig ellentmondáshoz jutottam.
Én is mindig elképzelem a dolgokat mikor meg akarom érteni valaminek a mûködését. Vizuálisan is szoktam gondolkodni. Látom magam elõtt az eseményt.
A kettõsséget meg lehet érteni vizuálisan is. Persze nem a koppenhágai quantum fizika alapján, mert az tényleg zavaros, az csak matematikailag mûködik, logikailag már megbukik.
Feyman hullám modeljével már vizuálisan is meg lehet érteni. Arról van szó, hogy úgy képzeld el a dolgokat, hogy amikor valami nincs kapcsolatban semmivel sem, vagy adott megfigyelõ, vagy adott nincs vele kapcsolatban, kölcsönhatásban, annak a dolognak a számára ez a jelenség hullám állapotban létezik. Mint a hanghullámok terjed a részecske, valóságosan nem létezve. Tehát, amivel nem vagyunk kapcsolatban, számunkra az valóságosan nem létezik, csak információhullám ami a térben terjed hullám formában, önmagával interferálva. Teljesen más viselkedést mutatva a hullám, mint a részecske, ami akkor lesz a hullámból, ha valamivel kapcsolatba kerül.
Viszont lehet olyan, hogy valaki nincs kapcsolatban bizonyos eseménnyel, mások meg közvetlen kapcsolatban vannak vele. Ebben az esetben, egy esetben hullám állapotban van, más esetben meg részecske állapotban van. Ebbõl következik, hogy a valóság, más más megfigyelõk számára különbözõ lehet. Tehát azt is mondhatjuk, hogy a valóságból több különbözõ is lehet. Tovább véve a gondolatmenetet, több féle valóság van, gyakorlatilag, minden megfigyelõ számára létezik egy valóság. Ez a multiuniverzum. A párhuzamos valóságok világa, ahol minden világ, kicsit különbözik egymástól, akár apró, akár alapvetõ dolgokban is.
Azt is fontos bele tenni az elméletekbe, amiket elképzelünk, hogy mivel a részecskék fotonokkal kommunikálnak egymással folyamatosan, ígí információt szereznek egymásról állandóan. Tehát a folyamat: Ha egy részecske kibocsát egy fotont idõben, térben, azt a fotont egy másik részecske el kell, hogy nyelje. Tehát az univerzumban legalább két részecske kell, hogy legyen, fotoncseréhez. Részecske mozgás során, állandó foton kibocsátás van és elnyelés. Részecske ütközések során is. A legtöbb kapcsolat fotonokkal történik a részecskék között.
A rejtélyes távolhatás. Hogy lehet az, hogy egy részecske pontosan tisztában van a körülötte lévõ univerzum állapotával, jõvõjével?
Ez azért lehet, mert a foton fénysebességgel halad, hullám formában, mind addig amíg kölcsönhatásba nem lép valamivel. Akkor összeugrik részecskévé. Az is igaz, hogy a fénysebességgel száguldó foton számára nem létezik a tér, és az idõ sem. Tehát a foton számára, ha egy másik galaxisból egy hidrogén részecske kibocsát egy fényrészecskét, amit ebben a galaxisban, ebben a naprendszerben, bolygón, a szememmel felfogok, ugyan abban a pillanatban, és ugyan abban a tér-pontban történik. A relativitás elmélet, és valóság szerint. És mivel így van, ezért lehet az, hogy amikor a másik galaxisban 10 milliárd évvel ezelõtt megtörténik a foton emisszió, már abban a pillanatban tudja a részecske, hogy 10 milliárd fényévnyire, 10 milliárd év múlva az én szememben fog elnyelõdni. Ezért nyugodtan kibocsáthatja a fotont. Foton, csak akkor bocsátódhat ki, ha valahol máshol el is fog nyelõdni.
"Foton, csak akkor bocsátódhat ki, ha valahol máshol el is fog nyelõdni." Ez is komoly. :) A Nagy Bumm 'elõtt' elvileg nem volt anyag...de amikor ez bekövetkezett mégis honnan "tudta" egy foton hogy el fog nyelõdni?
Vagy lehet hogy félre értettem amit írtál. De most szerinted csak akkor jöhet létre foton ha az késõbb egy másik helyen( bár azt írtad hogy nincs se idõ se tér számára ) kölcsönhatásba lép valamivel?
Agy van. Már a kibocsátás pillanatában pontosan tudnia kell a fotonnak, hogy hol és mikor fog elnyelõdni. Ez egy fizikai kvantummechanikai tapasztalati törvény. Tehát amikor létrejött az univerzum, már a keletkezése pillanatában tudnia kellet, hogy hol és mikor fog véget érni. Úgy gondolom. Akár merre is irányítod a zseblámpát az ûr, a csillagok felé. Minden egyes fotonnak valamikor el kell nyelõdnie. Máskülönben, nem egyenletesen világítana a lámpa. Az univerzum zárt. Nem nyitott, mint régen gondolták. Lehet, hogy most nyitottnak látszik, de idõben, végül zárt lesz, és minden foton végül elnyelõdik egy pontban.
Onnan tudja a foton, hogy mi lesz a jövõben, vagy mi volt a múltban, akármilyen távolságról, hogy a foton számára egyszerûen nem létezik az idõ. Minden idõpont, a múltban, és a jövõben, MOST van számára. És minden térbeli pont ITT van neki ahol van. Ezért akár mi is történik bárhol bármikor, azt a foton, a részecskék figyelembe veszik, és a szerint viselkednek.
Mikor egy részecske fotont készül kibocsátani, a kibocsátás pillanatába, egyértelmûen kiderül, konkrétan hogy a te szemedben fog elnyelõdni, 10 milliárd év múlva, 10 milliárd fényév távolságra. Ezért a részecske kibocsátja a fotont, mert tudja, hogy ezt az energiacsomagot meg fogod kapni. Másképpen nem lehet.
Vannak akik úgy tartják, hogy az egész világegyetem egy gigantikus vákuum fluktuáció. De nem örökéletû. Ugyan létrejött, és kölcsönkapott némi energiát a vákuumból, a semmibõl az univerzum, azzal a feltétellel, hogy minden egyes csepp energiacsomagocskát, minden egyes watt, joule energiát vissza kell, hogy adjon a vákuumnak. Amikor a világ létrejött, abban a pillanatban már egyértelmûen eldõlt, hogy hol, és mikor, milyen formában fog ez a kölcsönkapott energia visszakerülni a semmibe, és megsemmisülni.
A világ, maga a végzet. A születésénél fogva halálra van ítélve.