Valóban, a szuperpozíció nem látható, mert ha látjuk az már nem az.
Minden amivel kapcsolatban vagyunk, az számunkra valóságosan létezik.
Igaz, hogy macskákkal nem lehet kísérletezni, de qm objektumokkal lehet, és azok viselkedésébõl következtetni lehet arra, mi történik velük.
A foton tudja, hogy a másik rés nyitva van e vagy zárva, hiszem a foton mikor elindul, gömb alakban kezd el terjedni, hullámszerûen, fénysebességgel. És mikor oda ér a réshez, tudja, hogy mi a helyzet, Mikor aztán elnyelõdik, kölcsönhatásba kerül egy másik qm objektummal, annak hullámával, a foton, és a másik qm objetum összeomlik valóságos részecskékévé, oly módon, hogy a valószínûségi hullám amely kiterjedt a térben, minden irányban összegzõdik, erõsödik, néhol kioltódik, és összeugrik egy bizonyos pontban, ahol aztán a részecskét a legnagyobb valószínûséggel megtalálható.
Erre a folyamatra sok féle modellt alkottak már, melyek mindegyike képes tökéletesen visszaadni, és megjósolni a valóság mûködését.
Koppenhágai ért., avanzsált hullámok, idõben visszaható események, multi univerzum elmélet, húrelmélet, töbdimenziós modell, M elmélet, stb