Miután az a=dv/dt gyorsulást elszenvedõ m tömegû töltéssel rendelkezõ részecske E=m*dv^2/2 energiát dt idõnként kisugároz, így az egy másodperc alatt kisugárzott össz energia mennyisége
1/dt * E=m*dv^2/2 = f*m*dv^2/2 =h*f így Planck állandójának értéke
h=m*dv^2/2 azaz dv=gyök(2*h/m) azaz m tömegnek dv sebesség változása adja a legkisebb "fotonként érzékelt" energia csomag méretét.
Az E=h*f összefüggésbõl következõen ennél kisebb energiájú fotonok is létezhetnek. Csak azok kisugárzásához kisebb tömegû részecskékre van szükség. Ilyenen például a neutrínók. Tömegük közel zéró.
Minden esetben létrejönnek, amikor energia szabadul fel tömegdefektus révén (lásd: Nap)
Így még akár az is elképzelhetõ, hogy a tömeg gravitációs hatásáért a neutrínók gyorsulásai a felelõsek.
Azaz az anyagon belül a neutrínók gyorsulásai hozzák létre a graviton sugárzást.