Én is mindig elképzelem a dolgokat mikor meg akarom érteni valaminek a mûködését. Vizuálisan is szoktam gondolkodni. Látom magam elõtt az eseményt.
A kettõsséget meg lehet érteni vizuálisan is.
Persze nem a koppenhágai quantum fizika alapján, mert az tényleg zavaros, az csak matematikailag mûködik, logikailag már megbukik.
Feyman hullám modeljével már vizuálisan is meg lehet érteni.
Arról van szó, hogy úgy képzeld el a dolgokat, hogy amikor valami nincs kapcsolatban semmivel sem, vagy adott megfigyelõ, vagy adott nincs vele kapcsolatban, kölcsönhatásban, annak a dolognak a számára ez a jelenség hullám állapotban létezik. Mint a hanghullámok terjed a részecske, valóságosan nem létezve. Tehát, amivel nem vagyunk kapcsolatban, számunkra az valóságosan nem létezik, csak információhullám ami a térben terjed hullám formában, önmagával interferálva. Teljesen más viselkedést mutatva a hullám, mint a részecske, ami akkor lesz a hullámból, ha valamivel kapcsolatba kerül.
Viszont lehet olyan, hogy valaki nincs kapcsolatban bizonyos eseménnyel, mások meg közvetlen kapcsolatban vannak vele. Ebben az esetben, egy esetben hullám állapotban van, más esetben meg részecske állapotban van. Ebbõl következik, hogy a valóság, más más megfigyelõk számára különbözõ lehet. Tehát azt is mondhatjuk, hogy a valóságból több különbözõ is lehet. Tovább véve a gondolatmenetet, több féle valóság van, gyakorlatilag, minden megfigyelõ számára létezik egy valóság. Ez a multiuniverzum. A párhuzamos valóságok világa, ahol minden világ, kicsit különbözik egymástól, akár apró, akár alapvetõ dolgokban is.
Azt is fontos bele tenni az elméletekbe, amiket elképzelünk, hogy mivel a részecskék fotonokkal kommunikálnak egymással folyamatosan, ígí információt szereznek egymásról állandóan.
Tehát a folyamat:
Ha egy részecske kibocsát egy fotont idõben, térben, azt a fotont egy másik részecske el kell, hogy nyelje. Tehát az univerzumban legalább két részecske kell, hogy legyen, fotoncseréhez.
Részecske mozgás során, állandó foton kibocsátás van és elnyelés. Részecske ütközések során is. A legtöbb kapcsolat fotonokkal történik a részecskék között.
A rejtélyes távolhatás. Hogy lehet az, hogy egy részecske pontosan tisztában van a körülötte lévõ univerzum állapotával, jõvõjével?
Ez azért lehet, mert a foton fénysebességgel halad, hullám formában, mind addig amíg kölcsönhatásba nem lép valamivel. Akkor összeugrik részecskévé.
Az is igaz, hogy a fénysebességgel száguldó foton számára nem létezik a tér, és az idõ sem. Tehát a foton számára, ha egy másik galaxisból egy hidrogén részecske kibocsát egy fényrészecskét, amit ebben a galaxisban, ebben a naprendszerben, bolygón, a szememmel felfogok, ugyan abban a pillanatban, és ugyan abban a tér-pontban történik. A relativitás elmélet, és valóság szerint.
És mivel így van, ezért lehet az, hogy amikor a másik galaxisban 10 milliárd évvel ezelõtt megtörténik a foton emisszió, már abban a pillanatban tudja a részecske, hogy 10 milliárd fényévnyire, 10 milliárd év múlva az én szememben fog elnyelõdni. Ezért nyugodtan kibocsáthatja a fotont. Foton, csak akkor bocsátódhat ki, ha valahol máshol el is fog nyelõdni.