Már a kibocsátás pillanatában pontosan tudnia kell a fotonnak, hogy hol és mikor fog elnyelõdni.
Ez egy fizikai kvantummechanikai tapasztalati törvény.
Tehát amikor létrejött az univerzum, már a keletkezése pillanatában tudnia kellet, hogy hol és mikor fog véget érni. Úgy gondolom.
Akár merre is irányítod a zseblámpát az ûr, a csillagok felé. Minden egyes fotonnak valamikor el kell nyelõdnie. Máskülönben, nem egyenletesen világítana a lámpa.
Az univerzum zárt. Nem nyitott, mint régen gondolták.
Lehet, hogy most nyitottnak látszik, de idõben, végül zárt lesz, és minden foton végül elnyelõdik egy pontban.
Onnan tudja a foton, hogy mi lesz a jövõben, vagy mi volt a múltban, akármilyen távolságról, hogy a foton számára egyszerûen nem létezik az idõ.
Minden idõpont, a múltban, és a jövõben, MOST van számára.
És minden térbeli pont ITT van neki ahol van.
Ezért akár mi is történik bárhol bármikor, azt a foton, a részecskék figyelembe veszik, és a szerint viselkednek.
Mikor egy részecske fotont készül kibocsátani, a kibocsátás pillanatába, egyértelmûen kiderül, konkrétan hogy a te szemedben fog elnyelõdni, 10 milliárd év múlva, 10 milliárd fényév távolságra. Ezért a részecske kibocsátja a fotont, mert tudja, hogy ezt az energiacsomagot meg fogod kapni. Másképpen nem lehet.