Ti hogyan értékelitek a holnap befejezõdõ kétezres, avagy nullanullás évek évtizedét?
Én sosem fogom elfelejteni, mekkora csoda volt, amikor elõször lett otthon is internet-hozzáférésem. Hihetetlen volt, hogy akár a világ túlsó felérõl, másodpercenként 30-40 kilobites sebességgel (az elméleti maximum 56 volt, de azt sosem sikerült elérni, bár akkor ez volt a legkisebb gondunk) száguldanak felém mindenféle 256 színû tartalmak, és hogy a nógrád megyei kis falucskában, a szobámban ülve, a saját 14 collos CRT monitoromon olvasgathatom akár a The New York Times-t. Pedig mindez ebben az évtizedben volt, 2000 tavaszán, amikor a Matáv végre mindenki számára megfizethetõ internet-elõfizetést kínált: havi 8500 Ft-ért annyit neteztél este 6 és reggel 7 között, amennyit csak akartál. Végre nem a suliból kellett 3 darab floppy lemezre darabolva, egyesével hazaszállítani a frissen megszerzett MP3-akat, izgulva, hogy a buszon ülve esetleg megadja magát az egyik lemez és használhatatlanná válik a fájl. Ebben az évtizedben már az sem volt elképzelhetetlen, hogy akár egy teljes zenei albumhoz hozzájussak az Internet (szigorúan nagybetûvel!) jóvoltából, ha éjjelre bekapcsolva hagyom a gépet - feltéve persze, hogy nem szakadt meg az éjszaka közepén a Napster-kapcsolat azzal a felhasználóval, akitõl épp töltök, mert akkor másnap este 6-kor kezdhettem az elejérõl, mivel folytatni a megszakadt letöltést az elsõ Napster-verziókban még nem lehetett.
Ugyan hallottunk róla, hogy valahol a távoli Amerikában már többszáz kilobites sebességû mûholdas, ADSL és más technológiájú internet-hozzáférésekkel kísérletezgetnek, sõt, Japánban már valami 3G nevû vezetéknélküli rendszert építenek, amely a betárcsázós modemes internet sebességének többszörösét tudja - amit nehezen hittünk el, csak mosolyogtunk rajta hogy olyan úgysem létezik, és különben is, elég nagy csoda a betárcsázós net is, boldogan szörföltünk a világhálón, illetve száguldoztunk az információs szupersztrádán (sic!) a Windows 98-hoz adott 4-es Internet Explorerrel (az XP-tõl nagyon sokáig ódzkodtunk brutális hardverigénye miatt: Pentium 233 MHz vagy gyorsabb processzor - 300 MHz javasolt -, legalább 64 MB memória - 128 MB javasolt -, legalább 1,5 GB rendelkezésre álló merevlemez-terület... Ezekben az idõkben 300-366 körüli Celeronok uralták a piacot, jellemzõen 32-64 mega memóriával - 128 csak az igazán gazdagoknak volt akkoriban - és 2-4 gigás merevlemezekkel)
Ha épp nem a gép elõtt ültünk, akkor filmeket néztünk VHS kazettáról a CRT tévén, ha meg kimozdultunk otthonról, filmes fényképezõgéppel örökítettük meg a családi kirándulás vagy a balatoni nyaralás nagy pillanatait. Az évtized elején többnyire vezetékes telefonon tartottuk a kapcsolatot szeretteinkkel, hiszen az akkori - jellemzõen monokróm kijelzõs - mobiltelefonok és a szolgáltatók percdíjai megfizethetetlenek voltak. A villamoson kazettás sétálómagnó szolgáltatta a háttérzenét, ha meg autóba ültünk, többnyire papír alapú térkép segítségével találtuk meg úticélunkat. Mindez ugyanebben az évtizedben, amely most, néhány nap múlva véget ér... Egészen hihetetlen belegondolni, hogy mennyi minden változott a világban ezalatt a 10 év alatt, szinte minden eszközünk lecserélõdött digitálisra - anélkül, hogy feltûnt volna. Ma, ha egy barátom az MP3 lejátszós mobiltelefonjából kivett memóriakártyát belehelyezi az USB-s olvasóba, azt rádugja az LCD tévére (megállítva a HD minõségû film wifi kapcsolaton keresztül történõ lejátszását) hogy a rákapcsolt házimozi-hangrendszeren hallgassa azokat a számokat amiket útközben szokott a telefonon, én pedig mindezt lefotózom az egyik ismert webáruházban vásárolt digitális tükörreflexes fényképezõgépemmel, hogy aztán DVD-re írjam, vagy szélessávú mobilinternet-hozzáférésem segítségével feltöltsem a Flickerre a képeket és Facebookon átküldjem a linket, senki nem lepõdik meg. A most véget érõ évtized elején viszont ez az egész mûveletsor elképzelhetetlen lett volna, hiszen egyáltalán nem léteztek (vagy megfizethetetlenek voltak) ezek a ma teljesen hétköznapinak számító eszközök. Tegye fel a kezét az, akinek a felsorolt eszközök legalább a felével nem rendelkezik...
És kíváncsi lennék arra is, hogy kinek van, illetve ki használ még VHS videót, kazettás magnót, CRT monitort, analóg fényképezõgépet, nem színes kijelzõs mobiltelefont... Készítettem egy felmérést, akinek van rá 10 perce légyszi töltse ki, a következõ évtized (a félreértések elkerülése végett: nálam ez 2010 január, tudom, lehet vitázni hogy nem is most van hanem csak jövõre, de most vegyük a 2000-2009 közötti "nullanullás évek" intervallumát) elsõ napjaiban közzéteszem az eredményt.