Japánnak akkoriban, egészen XIX. század utolsó harmadáig-negyedéig, nem volt komolyan vehetõ hadiflottája. A hajóikkal csak part mentén hajóztak, amik mind vitorlával, mind egy sor evezõvel - voltak csak evezõs, gálya-szerû hajóik is - , fel voltak szerelve, és szinte csak csapatszállításra használták õket.
Sok flotta-flotta összecsapásra nem került sor, akkor is jobbára csak az "ókori stílusban" - gyújtónyilak, majd kézitusa a fedélzeten.
A Shógun 2-ben, ha valamennyire hûek maradnak a történelemhez, akkor legfeljebb a játékos is csak csapatszállításra fogja használni a "hajóhadát" -> partraszállás az ellenfél frontvonala mögött, ill. ezt megakadályozandó tengeri csaták. Nem a tengeri hadviselésen lesz a hangsúly, ahhoz a már fentebb említett XIX. század második felében kéne játszódnia a történetnek.
(Az európai hatalmak nem is próbálták meg gyarmatosítani Japánt, mert a tengeren még annyi veszélyt sem jelentett számukra, mint Kína - abszolút visszahúzódó, nem terjeszkedõ birodalom volt Japán - , és a számukra fontos anyagi erõforrásit, a Kína-Japán közti kereskedelem révén, gond és erõszak nélkül is megszerezhették maguknak, míg a szárazföldi hódításra esélyük sem volt a Japán "hadsereg" számbeli és minõségi (drill, logisztika) fölénye miatt, amit technikai fölénnyel is csak a XIX. századra tudtak - rövid idõre - felülmúlni.
Mire a Katolikus Portugálok/Jezsuiták/(Spanyolok) "célba értek" volna, addigra a Protestáns Hollandia/(Anglia) is megjelent a színen és így a hódítás elmaradt a két ellenérdekelt hatalmi tömb civakodásai miatt.)