Hát a Nap-rendszer keletkezésével (és általánosságban a bolygó keletkezéssel kapcsolatban) vannak problémák, amelyek végül is a csillagkeletkezés problémájára vezethetõ vissza.
Képzeljünk el egy szép nagydarab gázfelhõt, amely bizonyos mennyiségû port (gáznál sûrûbb anyagot tartalmaz), az elsõ generációs csillagoknál por se volt.
A gázfelhõ forog, s így a centrifugális erõ és a gravitációs erõ egyensúlyba kerül.
A részecske nem közelít a középpont felé, s nem is távolodik.
Miért tenné?
A gravitáció a középpont felé haladva egyre gyengébb, mivel csak az adott ponttól beljebb lévõ anyag vonz, a külsõ gömbhéjon lévõ gravitáció semlegesíti egymást, tehát mintha nem is lenne.
Akkor mitõl alakulhat ki a csillag?
Véleményem szerint, a mágneses-térnek mely a gravitációs erõnél sokkal erõsebb, lehet ebben szerepe.
Ha kialakul a megfelelõ hõmérsékletû csillag, akkor a melegítésével és egy kis plazma böfõgéssel elõsegíti a bolygók kialakulását, mivel az addigi homogén pórból nagyobb, darabosabb csomók keletkeznek.
Ezeknek a keringését továbbra is csak a központi csillag tudja zavarni, hogy egymással ütközve, s közé köpködve egy kis ragasztót végül kialakuljanak a bolygók.