Attól még hogy statisztikai úton mérjük, valamint hogy egy statisztikai jelenséget ír le, a bomlási állandó egy egzakt szám, és a bomlási modell alapján fizikai álladó. Persze a bomlási modell egy nagyon leegyszerûsített kép.
Én személy szerint soha sem hittem, hogy ezek állandók, pontosan az indukált bomlások miatt. Csak nagyon nehéz befolyásolni, mert az atommag kicsi, nekünk pedig általában minimum atom méretû terekkel van dolgunk, amik a magban nagyon kis hatást fejtenek ki.
De pl. ki lehet számolni, hogy az elektronok megtalálási valószínûsége az atommagban mekkora (nem 0!), így pl. a magok elektrosztatikus energiáját, bár nagyon kis mértékben, de csökkentik, ezáltal valamelyest stabilizálva a magot. Így egy ion és egy atom bomlási állandója elvileg sem lehet azonos.
Az hogy eddig nem tudtak mérni 10 tizedesjegyig, csak 9-ig, és most vették észre, szerintem nem jelenti azt, hogy a könyveket át kell írni. Ha az derülne ki, hogy a bomlások jelentõs része a Napból jövõ neutrínófluxus miatt jön létre, az persze más eset.
A bomlási állandókat nyilván csak itt a Földön tudjuk mérni, azt tudtuk mondani, hogy a Földön állandó. Itt pedig a neutrínófluxus nagyon egyenletes. A Naptól nagy távolságra mérve lenne érdekes ez a mérés.
Ha ez igaz lenne, és az általunk béta-bomlónak nevezett anyagokról kiderülne, hogy bomlásuk nagy részért a neutrínók felelõsek (én magam egyenlõre ebben nem hiszek), azt jelentheti hogy belõlük lehet igazán jó neutrínó-detektort építeni.