Számomra azért közelítik meg a Bethesda játékai a valódi szerepjátékot, mert ezekbe tudom magam a legjobban beleélni, fõleg azért, egyrészt, mivel FPS módban megy, másrészt majdhogynem azt csinálhatok benne, amit akarok. Pl.: ha úgy tartja úri kedvem, akkor melózom, az utat nem végigfutom, hanem végigsétálom, közben gyönyörködöm a tájban, ha van is elképzelésem a karakterrõl (magamról), az a kaland közben változhat. Igyekszem enni reggel, délben és este, mindig cipelek magammal némi élelmet és igyekszek aludni is esténként, bár a program nem kényszerít rá. A fõvárosban járva volt, hogy betértem a pékhez megenni egy sütit.
Még csak 6. szinten vagyok, de jártam a középföldén sokfelé, a fõvárosba is azért mentem, hogy az összekuporgatott pénzemen vegyek valami jó páncélt és fegyvert. (Sikerült gyönyörû acélpáncélszettet vennem meg egy 10-et sebzõ kalapácsot - blunt fegyvereket preferálom).
Eredetileg nem akartam nyilazni, de rájöttem, hogy nem árt, ha van nálam az is.
Ezzel szemben a Mass Effect, Dragon Age, Witcher, Baldur's Gate, Fallout 1-2 stb. számomra inkább interaktív regény nagyon jó sztorival, viszont a karakter szerepébe nem tudom magam beleélni. Ugyanakkor nagyon szeretem õket, mivel olyan, mintha egy történet elevenedne meg, amit befolyásolhatok is.