"Mivel a szabatos elmesélése a "forrai-elméletnek" még nem történt meg a szerzõ részérõl, mindenki kicsit szkeptikusan lehülyézi. :P"
Pont ezt kérdeztem, hogy csak azért mert nem értjük, hogy mit mond (saját hibánkból, vagy az õ hibájából) attól miért lenne hülye?
Hülye, mert az elméletei hülyeségek? uwu szerint ez egyértelmû, más állításokból meg az következik, hogy nem is tudjuk, hogy mit állít.
Akkor azért hülye, mert nem magyarázza el szájbarágósan, érthetõen a mondandóját? Írtam, hogy lehet hogy ez a célja.
Én értem, hogy bosszantó, hogy ha valamit le lehet írni érthetõen is, akkor a másik miért nem teszi meg?
De én azt is látom, hogy elfeledkezünk arról, hogy a világ nem próbál meg szájbarágós lenni. Se a bölcsek, se a mûvészek, írók nem próbálnak meg szájbarágósak lenni. Van akinek ez, hogy nem szájbarágós, ez nem fér bele a világképébe. Mert ez egyfajta bizonytalanság, ami nem megengedett. Vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. Tudod, ez megint olyan dolog, hogy teljesen világosan látom amirõl beszélek, de hogy melyek azok a szavak, melyek leírva az olvasó számára is ugyanazt fogja jelenteni, mint amit én gondolok, nos erre megtalálni a választ ez kihívás. És aki már életében járt úgy, hogy ilyen kihívás elé nézett, az máshogy áll az olyan írásokhoz, melyeket esetleg hasonló dilemmával küzdõ ember vetett papírra.
Mindössze arra mutatok rá, hogy a világ alapvetõen nem formalizált. A fogalmainkkal formalizálunk, kategorizálunk, néha olyasmit teremtünk, ami addig nem volt ott, és néha bizony olyasmit takarunk ki a képbõl, ami ott van, szerves részét képezi, de mivel a fogalmaink által alkotott rendszernek (modellnek) nem képezi részét, így az megszûnik létezni számunkra. Na de mi van, ha valaki más fogalmi rendszert használ, vagy újradefiniál fogalmakat? Lehet hogy pont ezzel mutat rá olyan részekre a képben, melyet "véletlenül" kitakartunk, és "láthatatlanná" tettünk.
Most csak az elvet fogalmazom meg, ez nem forrai úrról szól.
Mindössze arról szól, hogy csak azért, mert valaki "különc", nem kell utálni. Hanem inkább meg kellene próbálni felértékelni (meghatározni az értékét).
"Persze itt azért lehetnek matematika irányában kevésbé kihegyezett emberek is, akik enélkül is. :D XD LOL"
Ez nem vicc abból a szempontból, hogy ha te egy bizonyos jel-rendszerhez vagy szokva, és egyszer egy olyan dologgal találkozol, mely nem az általad ismert jel-rendszer használatával lett eléd tárva, akkor az automatikusan behatárolja azt, hogy mennyire vagy képes értelmezni az eléd tárt dolgokat. Ezért van pl. az, amit kevesen értenek, hogy a világot a különféle jel-rendszerek megalkotói "irányítják" (koordinálják, menedzselik, kinek milyen szó). A jelrendszerek megalkotói pl. a tudósok (mint intézményrendszer) és a bankok (mint intézményrendszer). Amíg a készen kapott jelrendszert használjuk, a jelrendszer által megszabott koordináta rendszerben könnyedén fogunk mozogni. De a koordináta rendszer az nem a világ. A koordináta rendszer az egy mesterséges viszonyítási alap-rendszer.
Természetesen az ember maga így mûködik, hogy viszonyrendszert épít fel, na de ezt jó tudni, hogy így mûködik. A világról modellt állít fel, és mindent ebben a modellben helyez el, nem a valóságban. Minden a modell-rendszerben (rendszer-modellben?) nyer értelmet, és nem a valóságban. Így van az, hogy ugyan az a dolog mindenkinek mást és mást jelent, mert más a modell. Na de vannak, akik modell-rendszereket "árulnak". Egyházak, politikusok, gazdasági irányítók, és bizony tudósok is.
Mert ugye a tudomány így próbál meg használható ismereteket biztosítani. Így próbálja meg a kommunikációt megkönnyíteni. De amit meg kell érteni, hogy egyrészt ez nagyon praktikus, és nagy segítség az emberek számára, de egyben mesterségesen behatárol és bekorlátoz is.
A tudomány csak eszközt biztosít. Alárendelt szerepe van. Az eszközt használjuk fel a világ megismerésre, és nem az eszközt tekintjük a világnak (egyesek tévesen annak tekintik). Errõl magyaráztam a tudományos tévedés topikban is, ott se sok sikerrel.