Nagyon tetszik a felvetésed, mert én is úgy gondolkodok.
Már irtam más topikban, hogy kétféle (egyenértékû, de eltérõ szemléletû) megközelités van pld. a fizikában:
- a diszkrét (lásd 5 kg tonhal)
- és a folytonos.
Ez utóbbinál kell csak számolnunk a mezõkkel. Ekkor jelenik meg az, hogy a vektor nem csupán az eredõ, hanem valamely végtelen/véges struktúra összege.
uwu hallhatatlan példáját, egy hídszerkezetet véve alapul a súly a híd szerkezetének megfelelõ erõkre bomlik szerte szét.
A gravitáció, ha egy valós testnek nem a közepén lévõ tömegpontjáé, akkor annak a közepe felé is mutató összetevõje van, ami azt szorítja, és nem vonzza. Ez is az árapály egyik megnyilvánulása.
A gravitációs vektorok is csak egy folytonos mezõben létezhetnek, számtalan szétágazó, és visszatérõ águk eredõjeként.
Ezért folytonos, vektorális formában nem úgy írjuk fel õket, hogy
a= G*m/r^2 m/s^2
mert az a diszkrét forma.
Hanem így:
a= 4(PI)/3*G*(ró)*r m/s^2
Itt (ró) a vonatkoztatási tér sûrûsége kg/m^3
r= bold betûs helyvektor. m
Ez ugyanazt az eredményt adja, mint a másik, de másképp értelmezhetõ.
Pontosabban az elsõ sehogy. Ez pedig azt sugallja: hogy a gravitáció, vagyis a tömegpont maga ekkor folytonos.
De évszázadok óta mégis azt használják, mert azt Newton mondta. Egyébként nem pont így mondta. De õ "diszkrét" módszert használt.
Ez meg a folytonos:
A Föld tömegsûrüsége ~5300 kg/m3
A sugara 6370 km
felszini tömegvonzása:
a =6,672E-11*4*(PI)/4*5300* 6370000= számold ki.
Ez a folytonos módszer, ahol a tömegpont nem pont egy pont.