Vagyis nemhogy a matematika nem tekinti vektornak a számot, de a fizika is kerüli a folytonos, vektoriális felírást.
Pedig ha tovább folytatjuk, akkor az árapály potenciál (ÁP) pedig a gyorsulási vektorból (a)képezhetõ tovább, skaláris helyvektor szorzással:
(ÁP)= k*sin(alfa)* a *R
itt :
R m: a központi égitest sugara
a= 4(PI)/3*G*(ró)*R m/s^2 a központi égitest tömegvonzása a felszínén
sin(alfa)=R/r a központi égitest érintõ egyenesének szinusz szöge, amely a középpont felé irányuló gyorsulási vektort adja meg.
k- integrálási állandó
Vagyis ekkor az a*R szorzatban jön létre a skaláris szorzás két vektor között, és az eredmény- skalár.
És valóban, ha az árapály potenciált skalárisan szorozzuk a távoli keringõ tömeggel (M). akkor vagy munkát, vagy energiát kapunk, amelyek skalárok.
De lehet az vektoriális szorzás is.
Vagyis a folytonos módszer módszer szemlélete közelebb áll a fizikához, az mégis idegengedik tõle.