A tudományos tételek (akármelyik tudományágat is vegyük elõ) rengeteg egyszerûsítést tartalmaznak célszerûségi okokból, nem? A tételeknek nem kell teljesnek (mindenre kiterjedõnek) lenniük, elég ha az adott gyakorlati alkalmazási területen mûködnek.
Tehát nem a legjobb, legteljesebb megoldás a cél, hanem a kevésbé jó (avagy: rossz) megoldások közül azt a lehetõ legrosszabbat keresik, mely még mûködik. Más szavakkal: nem a valóságot, nem a teljességet akarják leírni, hanem csak egy apró, gyakorlati életben használható kapaszkodót találni. (Aminél akár lehet az is a szempont, hogy a gyakorlati életben való felhasználás profitot termeljen...)
Ez okozza aztán a problémákat is. Mikor a lehetõ legrosszabb (egyben legegyszerûbb) de még mûködõ megoldást a valósággal kezdjük beazonosítani. Észben kellene mindig tartani, hogy az adott tételek nem a valóságot írják le, hanem csak egy szeletét, mely a valóságról alkotott modell esetén mindig mûködnek, általában a valóságban is - de már nem mindig, vagy ha mûködni mûködnek is, akkor a dolgok valódi értelmét, valódi minõségét takarják ki (rejtik el).
Mi a helyzet Occam borotvájával? ...általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerûbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerûbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendõ.
Tehát, csak hogy világos legyen, hogy mire akarok rákérdezni, még ha igazad is, van a "bonyolításodra" mondhatjuk azt, hogy felesleges. De csak akkor, ha nem vagyunk kíváncsiak arra a többlettartalomra, amit te beleviszel.
És hogy mi a kérdés? Mert végül nem kérdeztem. Mondjuk az a kérdés, hogy mit gondolsz minderrõl? Ilyesmirõl beszélsz te is?