Az X^3-1=0 három megoldása szerintem nem a három egységgyök!
Hanem három egység=1, azonban különbözõ, az egységgyökökkel jelzett halmazokból!
Ez pedig alapvetõ különbség.
Hogy az egyediséget, ami mindenre jellemzõ, miért éppen a matematikában nem érzékeled, azt az algebra nem tolerálja neked se.
Hanem mindig elédnyomja a három egységgyököt. Amit nem értesz, hogyan és miért kerültek oda, de elfogadod megoldásnak.
Pedig azok nem is a megoldások.
A MEGOLDÁS ugyanis az egység=1, ami nincs is kiirva, mert nem kell, hogy kiírva legyen.
Az egységgyök meg, amit látsz, csak a MINÕSÉG, az útlevél, amely megmondja, hogy az illetõ egység melyik számországból jött?
Mert már amikor felirtad a három változóra az egyenletet, már akkor a (q(n) egységgyökkel szorozva kellett volna beírnod, és az "a", amit szorzol vele, az a tulajdonképpeni gyök.
De mert te nem úgyirod be, az algebra a megoldáskor mégis felbontja egységgyökre, és gyökre. Amit te lehet, hogy észre se veszel, mert örülsz, hogy egész szám az eredmény.
Pedig valójában az két komplex szám szorzata, amelyek közül az egyik az egységgyök, a másik a gyök.
És ez akárhány változóra igaz.
Ez meg pont az, amit a leíró fizikában kifogásolok.
Nem mutatja a fizikai hátteret.
Hogy a gravitáció, és más töltések is egy zárt, ujraépülõ vektoráramkört táplálnak,amely úgy viselkedik mint egy áramlás.
Ezért van a nevezõben az R2xR3, ami egy felületvektor, és ami szorzatban a helyvektorral, egy gömbi vonatkoztatási térfogatot alkot.
Amelynek tömegsûrûsége számít a gravitációban. Ezt a sûrûséget a helyvektorral szorozva, lineárisan kapjuk a gyorsulást.
A gyorsulás tehát a helyvektorral arányosan nõne, és nem megfordítva. Csakhogy a vonatkoztatási sûrûség még gyorsabban csökken, ezért csökken végül a gravitáció a távolsággal.
A végeredmény ... /r^2. Ezt használjuk, mert valóban egyszerûnek tûnik. De az legtöbbször csak a halpiacon elõny, ahol annak a tömegét mérik, a fejétõl a farkáig, tovább nem.
Másfelõl a lineáris egyenlet nagyobb elõny, mert nincs benne szingularitás pl. az r=0 helyen, mint osztásnál van.
Mert a sûrûség folytonos, sok esetben úgy is mérhetõ függvény, amelynek szorzatában nincs szingularitás.
Vagyis az általam ajánlott vektoriális forma
a=4(PI)/3* G* (RÓ) * R (helyvektor.) sok esetben kedvezõbb lehet.
Én legalább is egy ilyen programot készítettem, és jól bevállt.