Addig is, amíg megtalálom a http-t, küldöm az írott másolatot, persze latinul.
Tehát- Fermat szavai, a fia által kiadva, remélhetõleg pontosan!
„Cubum autem in duos cubos, aut quadratoquadratum in duos quadratoquadratos, et generaliter nullam in infinitum ultra quadratum potestatem in duos eiusdem nominis fas est dividere cuius rei demonstrationem mirabilem sane detexi. Hanc marginis exiguitas non caperet(,)”
Utána meg a közelítõ magyar fordítás.
"Lehetetlen egy köbszámot felírni két köbszám összegeként, vagy egy negyedik hatványt felírni két negyedik hatvány összegeként; általában lehetetlen bármely magasabb hatványt felírni két ugyanolyan hatvány összegeként, amire igazán csodálatos bizonyítást találtam. Ám ez a margó túlságosan keskeny, semhogy ideírhatnám(,)"
Ez talán közelíti, legalább is mondatrendileg az eredeti latint.
Mert még bemutatok néhány késõbbi "változatot" ahogyan ezt latinról- latinra, és magyarra "átfordították." Hogy megértsétek, hogyan lesz (Karinthy után) a Schönhertzbõl- Hertz szalámi, olyan, ami már a matematika részére is "ehetõ".
És még arra is kell ügyelni, vajon tett e mondatvégi pontot az utolsó szó után? Mert a jobb másolatokon is az inkább vesszõnek látszik...
Már pedig a pontnélküliség, és a vesszõ is Fermatnál (de nálunk is) a "végnélküliséget" jelenti. A VÉGTELENT, ami ugyebár, bármilyen kis betûvel, bármilyen széles margón sem férne el!
Mert a végrendelete végén sincs pont (majd mellékelem) és ugyebár- õ hallhatatlan is! És mindezt csak azután értettem meg, miután bizonyítottam, amire õ gondolt. Úgyhogy- messze még a vége- ez csak a bevezetõ.