Szeretném leírni a FERMAT TÉTEL („sejtés”) valóban tanulságos történetét.
Fermat, aki nem matematikus, de informált, kreatív GONDOLKODÓ volt, számos egyéb matematikai felfedezése mellett (pl. kis Fermat tétel) egyfelõl megfogalmazta a Nagy Fermat Sejtést, mint problémát, másfelõl „csodálatos bizonyítást” talált is rá (lényegileg):
„Az a^3+b^3-c^3=0 egyenlet kettõnél nagyobb „p” hatványokon csak olyan egész számokkal teljesülhet, amelyek végtelen számjeggyel írhatók le, és rendezetlennek”
Lefordítva a szokásod terminológiára: irracionálisak, pont mint pl. a harmadik gyök 35, ami az a^3=2^3+3^3 azonosság megoldása a -ra, amely ugyan végtelen törtszám, de végtelen sok számjeggyel, és szintén rendezetlenül írhatók csak le, s így ezért irracionálisak.
(Az irracionális egészekrõl annyi tudható, hogy csakis bináris számrendszerben, és csakis az elsõ számjegyük, az egység=1 lehet ismert.)
Mindezt egy könyv széljegyzeteként, tréfálkozó szellemének megfelelõen a korban szokásos találóskérdésként irta le:
Az írásjel hiánya itt most nem véletlen, mert nagy valószínûséggel Õ sem tett pontot a mondata után. Amivel „kiálltóan” jelezhette bármely tudati vakságban szenvedõ érdeklõdõnek, hogy a megoldása végtelen hosszú, azért nem fér el.
Kedves tréfája azonban szomorúan, balul sült el!
- A kézirata ugyanis kissé szokatlanul, de idõközben eltûnt.
- Amikor a fia elõször még kiadhatta, vagy a szerkesztõ, vagy a szedõ bizonytalan, inkább - vesszõnek tûnõ írásjelet tett a mondat után.
- Az alkotói lázban szenvedõ próbálkozók az eredeti latin szöveget elõbb többszörösen latinról - latinra újra fordították, majd más nyelvekre is, teljesen megváltoztatva a mondatrendjét, és az értelmét is.
- A próbálkozok száma erõsen kibõvült, amikor komoly díj lett kitûzve rá.
- Közeledett a díj lejárta, ami már kényelmetlennek tünt a Matematikának is. Találtak tehát egy olyan felírást, ami ugyan egészen másról szólt, de ha nehezen is, legalább egy részét meg lehetett oldani,
És megis történt a csoda! Mert azt a részét heje-huja- idõben megoldották- „nem lehet egész megoldása” (hogy miért, az most kacskaringós lenne itt)!
De nem a Fermat sejtést oldották meg, mert az, mint már említve volt, arról szólt, hogy van egész megoldás, csakhogy egy új, egy máig ismeretlen számkörben!
Fermat a sejtését korának, és saját eredményeinek ismeretében oldotta meg.
Ezt az utat követhették a késõbbi, e téren sikeres kutatók, az elsõként egy hölgy: Sophie Germain, csak nem mentek végig azon az úton.
Holott a hatványösszeg algoritmus segítségével már régen megtehették volna (Newton- Girard képletek).
Jelen hsz. Szerzõje végigment az úton. (www.mek.oszk.hu/01800/01849, és www.megismerhetetlen.com Matematika; I.; IV. kötetek).
Amely valóban nagyon szép, sõt csodálatos. És amelyrõl újabb utak indulhatnának, pl. a számvektor- algebra, amely a jelenlegi „bizonyítással” még ezredévekig homályba tûnhet.
Amely az algebrai egyenletek gyöktényezõs alakjából indítható, és a szabályai szerint eleve értelmetlenné tenné a Fermat sejtésnek még a kérdésfelvetését is! Emellett megteremtené a hiányzó kapcsot az algebra, és a vektoralgebra, a matematika és a Tudatos Létezés többi egyede (pl. fizika) között, ami számos gondolkodónak (pl. R. Langlands, Princeton) kifejezett célkitûzése.
De a legfontosabb, ami más humán és reál tudományágakban is fellelhetõ, az emberi gondolkodás és haladás buktatói: a mindenütt jelenlévõ tudati vakság, ami a valóságot látni nem engedi.
Ezt a hozzászólást leírva, a többi már felesleges.