Meg egy a ráadás! Én figyelek quetolra, rád is, és a pontosságra törekszem.
De mi lenne ha inkább arról írnál, hogy szerinted miért tökéletes a jelenlegi számosztályozás?
Figyuzzatok:
Ma már a tudomány olyan mértékben elõrehaladt, hogy sok esetben úgy véli, elszakadhat a valóságtól!
Elõször csak tréfálkozik, ahogyan Fermat tette, bízva abban, hogy majd értik a tréfáit. (Ez nem jött be...).
Azután fantáziálgatnak, néha egy- egy kis diákcsínyt is eleresztenek...
A matematika meg különösen úgy gondolhatja, hogy röptében elkaszálhat bármely ellentétes gondolatot! Hiszen aki csak meglátja a varázssüvegén a sok ákom- bákomot, ijedtében dob egy hátast!
Itt van pl. ez a Fermat tétel. Ugyan, ki merheti vitatni A, Wiles mûvét? (Bevallom, még én sem). De a Fermat sejtés: nem egyedül az õ mûve, akkor is, ha alig beszélnek errõl! És bizonyítottam, itt elõttetek, hogy jobb esetben is csak hibáztak!
Nem az lenne a helyes részetekrõl is, ha nem hagynátok, hogy tudományosan átverjenek titeket: már hogy a tudósok?
Ha képeznétek magatokat, ugyanúgy ahogyan én is?
Vagy ha legalább nekem drukkolnátok, hogy már azt ne mondjam: segítsetek?
Hogy legalább egyszer, egyetlen egyszer, mikor szép gömbölyû lehetõség nyílik, hogy olyan leckét kapjanak, amit többé nem felednek el? Hogy eszükbe se jusson még egyszer csintalankodni?
Ebben tudnátok nekem segíteni, hiszen rám fér, ahogyan A. Wilesre is...
Csak nézek, és ámuldozok: ezek mit csinálnak, minek nézik az embert?
Ha nem akartok egy velejéig romlott, dörzsölt, ezotérikus tudományt az unokáitoknak, akkor most nekem segítsetek!