Bebizonyítottam (Sophie Germain nyomán, akit mélységesen tisztelek), hogy nemcsak a d=2n+1 alakú prímek, hanem valamennyi d=2kn+1 alakú prím is valamelyik a;b;c változó osztója kell, hogy legyen!
Azt itt is le tudom vezetni, talán meg is teszem, hogy az ilyen számok számossága végtelen.
Vagyis ha a változók ilyenekbõl (és más, nem ilyenekbõl is) állnak, akkor felirhatalan nagy egész szám keletkezik. Ami nem fér el a margón.
Aminek valamely számrendszerben még az elsõ számjegyét se ismerhetjük, mert az is meghatározhatalan. 10-es számrendszerben akár 9 számjegy lehetne.
Csakis a bináris számrendszerben ismerhetõ, és csakis az elsõ eleme- az egység.
Vagyis egy n-ed számrendszer már eleve n-1 szeresen határozatlan, az irracionális egészek vonatkozásában.
- Léteznek ezek a számok? Léteznek!
- Megismerhetõk ezek a számok? Nem, nem ismerhetõk meg.
Õk a Tudatos Létezés nem megismerhetõ egyedei.
- Vannak a Tudatos Létezésnek megismerhetõ egyedei is? Természetesen vannak.
- De mi a Tudatos Létezés? Melyek a meg, és nem megismerhetõ egyedei? A számok pedig hogy viszonyulnak ehhez? Stb.
A logika nem szakadhat el a filozófiától, mert annak a Tudatos Létezés megismerése látja a kárát.
Mert a logika bármely alapra, vagy anélkül is képes légvárat építeni.
És a mai matematika, nézetem szerint- ilyen.
Így a törekvések, hogy azt egyesítsék- kínnal végezhetõk, vagy egyáltalán nem.
Az algebra és a vektor algebra között is (ami pedig egyszerûnek tûnik), a jelenlegi ismeretek alapján LEHETETLEN hidat verni! Legfeljebb csónakon lehet átkelni. Énnekem ez így tûnik.