Az a rossz, hogy gyakorlatilag mindenrõl (kezde földönkívüli inteligenciától a legnagyobb hülyeségig) lehet találni olyan cikket, tanulmányt, állítólagos (legalábbis olyan, amit nem lehet bizonyítani, hogy nem hamis, bár ilyen vszínûleg nincs is) kutatást, ami úgy tûnik bizonyítja az adott elméletet ill. állítást. Azt kell logikusan végiggondolni racionálisan, reálisan, hogy ez mennyire tapasztalható a mindenapokban. Ha lehetne emlékezni elõzõ életre, nem lenne teli a világ ilyen pszichológussal, akikhez bármikor elmehetsz akár te is, én is, és egyértelmûen elõ tudnának hozni emlékeket arról? "Egy amerikai pszihológus...?" Egyáltalán ha lenne lélek, hogyan lehetne emlékezni, mikor az agyunk tárol mindent, az érzékeszervek fogják fel egyáltalán a világot.
Az élet értelmét is lehet keresni, de soha nem lesz. Saját életünknek értelmet mi adhatunk, de a legegyszerûbb azt mondani, hogy éljünk, másokkal együtt a lehetõ legboldogabban, és csináljuk minél többet azt, amit szeretünk.
"Sokszor hallottam már azt is, hogy az ember akkor szeretne legjobban élni mikor a halál kapujában áll, ez elég szomorú és morbid is. Miért tudjuk olyan könnyen elfelejteni, hogy az Élet milyen csodálatos dolog?"
Mire érted azt, hogy elfelejteni? Az ember is mint minden élõlény, ösztönösen fél a haláltól (ez is elõny a term. szelekcióban), kûzd az ellen elég sokáig. Még az is, aki leginkább utálja az életét, az is fél a haláltól, kivéve azok, akik tudatosan azt gyakorolják, hogy ezt elnyomják (pl. harcmûvészek). Az életnek amúgy van szép, és van rossz oldala is, van aki viszont nem találja a szépet.