Nagyjából 12900 évvel ezelõtt hirtelen globális méretû lehûlés kezdõdött, ami többek közt 35 különbözõ emlõs faj (köztük a mamutok is) kihalását és az ún. Clovis-kultúra végét is jelentette Észak-Amerikában. Sok elmélet született ezeknek az eseményeknek a magyarázására, de egy új felfedezés teljesen más fényben világítja meg a dolgokat.
Ebbõl a korszakból származó (tehát 12-13 ezer évvel ezelõtti) üledékes kõzetekben mikroszkopikus gyémántokat fedeztek fel, amik akkor jönnek létre ha a kõzetek extrém hõnek és nyomásnak vannak kitéve, például egy kisbolygó becsapódásánál. Ez a felfedezés alátámasztja azt a nemrégiben kialakult elméletet, miszerint 12-13 ezer évvel ezelõtt egy kisbolygó becsapódás indította el a több mint 1300 évig tartó lehûlést az északi féltekén, amit korai triásznak is nevezünk. Ez a lehûlési folyamat félbeszakította a már akkor is tartó folyamatos felmelegedést.
A közvetlenül ezt a lehûlést megelõzõ üledékrétegekben szokatlanul nagy mennyiségû Irídiumot is találtak, ami természetes formában nagyon ritka a Földön, viszont az ûrben található aszteroidák és üstökösök nagy mennyiségben tartalmaznak. Ha ezt összevetjük azzal a ténnyel, hogy ezek az üledék rétegek közvetlenül megelõzik a lehûlési idõszakot és több mint 35 nagytestû emlõs kihalását, erõs bizonyítékot kapunk egy kozmikus becsapódásra.
De nem csak Észak-Amerikában találhatunk bizonyítékokat egy becsapódásra. Európában és Ázsiában is fellelhetõ az ebbõl az idõszakból való üledék rétegek hasonló elváltozása.
A kaliforniai Channel-szigeteken masszív égés, erózió fedezhetõ fel ebbõl az idõszakból, amit drasztikus változások követtek a növényvilágban.
Lehetséges, hogy a becsapódó égitest darabokra esett szét a légkörbe való belépéskor, és darabjai az óceánba vagy a jégmezõkbe csapódtak, ezért nem találtunk még eddig krátert. Ez egy olyan esemény volt, ami egy nap alatt zajlott le.