Most mégegyszer rátérnék a víz, vagyis az olvadás erejére.
A jégkorszakban száznál több millió km3 nagyságrendû jég borította a szárazulatokat, 2 km vastagságig. Mondják, ~130 m óceán szint csökkenés járt vele.
Mennyi helyzeti energia szabadult fel, annak olvadásakor?
A tömeg:
G=100.000.000.000.000.000.000 dm3, megszámolom: E+20 kg, a Föld tömegének tíz-százezred része.
A jég magassága átlag: H=1000 m
A helyzeti energiája: E+23 joule. Nem kevés
Miért nem kevés?
Mert kb. 1000* több, mint a Holdnak Földre gyakorolt évi árapály munkája, ami a távolságukat így is évi ~0,04 m -el növeli. (~E+19...20 Joule.)
Mondjuk, történt egy olvadás, ami rövid idõ alatt, 1,3 m-el növelte az óceán szintjét (~1 millió km3). Ilyen olvadás nem is egy lehetett!
Akkor annak felszabaduló energiája E+21 Joule volt, nagyságrenddel nagyobb, mint a Hold árapálya 1 év alatt!
Vagyis 40 cm-el lett volna képes ellökni egy egész teleholdat, a kifli újholdat meg még tovább!
Ám mi van akkor, ha ez mondjuk ráadásul egyetlen hét, egy hónap alatt következett be? Micsoda teljesítmény, impulzus társult ehhez a hatalmas energiához?
Tudós barátaim.
Legyünk szerények, amikor az õsi mondákat fitymáljuk. Elõbb számoljunk egy jót, alukáljunk rá, és azután örüljünk annak, hogy még van lyuk a fen...ébe is, a köldökünkön!
Ne csodálkozzunk, ha még a kontinens- lemezek is összerázkódtak! Vagyis legalább gondolkozzunk el, ha egy aggastyán arról ír, hogy még a Nap is megállt az égbolton! És hogy akkor mindkét valamiért csatázó sereg különbözõ okból összecsinálta magát, azonban a tehetetlenség azt is mind egyirányba fújta!