Nem örülök, hogy tudósókról így írsz! Én a tudományt, csak mint intézményt "értékelem", persze a nevetséges békaperspektivámból.
A tudósok túlnyomó többsége magasan képzett, elhivatott, tiszteséges, tehetséges, kreatív, és a helyén van (ahogyan én is, sajna). Bizonyára nem minden feladat tetszik egyformán nekik, és próbálnak támogatást szerezni "jobb ügyeikhez". Amihez nem elég jó tudósnak lenni, de egyéb "megyõzõ" képességekkel is rendelkezni kell.
Így hát ne írj róluk elmarasztalót! Mert az egyébként is inkább a kivülállókat illethetné, akik szívesebben adják a pénzt akkor, ha gyakorlatiasabb, hasznot hozó, vagy legalább is érdekes dolgokat igérnek nekik.
Amire természeten az elméleti, és az alkalmazott tudományoknak is egyaránt törekedni kell, és amelyben a mérnökökkel együtt nagyon nagy sikereket értek el...
Amíg azonban az alkalmazott tudományok csak kevés hibát követnek el, amelyek gyorsan felfedve hamar ki is javíthatók, addig az elméletiben századokon keresztül megbúhatnak súlyos hibák: én azokról beszélek.
Megbúhatnak, mert elméletiek. Mert akkor is föl lehet fedezni Amerikát, ha nem oda indulunk, vagy az általános relativitást, ha nem tudjuk, hogy mitõl van, és élvezni lehet mindezek gyakorlati hasznát.
De az elméleti tudományoknak van más szerepe is, amelyrõl a legnagyobb tudósok azt írják: arra törekedtem, hogy munkám bármely haszon nélkül is "szép" legyen!
Pontosan azért szólalok meg, mert akármelyik tudományágba outsiderként bekukkantottam, számomra feltûnõen "csúnya" elvi hiányosságokra leltem bennük.
Amelyek lépésrõl- lépésre továbbadódnak, felkapja õket a szél, és viszi az idõkön át, soha meg nem szünõen.
Azonban láthatólag semmi probléma, hiszen így is minden jól megy!
Persze engem is elbizonytalanít, ha azt mondják, hogy 2x2=5, de az nem baj. Ha mondják, akkor hadd mondják, a verkli megy tovább.
De azért bizonytalan vagyok a tekintetben is, hogy ez mindig így maradhat?