Van egy olyan modern fizikai terminológia: kettõs hiba, aminek mégis jó az eredménye!
Nos, kéhlek aláhsan, yooyoo ezen alaposan túltett, mert õ kettõnél több hibát is képes volt rossz eredménnyel befejezni!
Ezen õszintén elcsodálkoztam, mert rendkivüli eredménynek tartom tõle, és szinte egyetlen nap alatt! Igazán nem vártam!
Mert hogy valamiféle energiát (mert nem az) írjon fel a gyorsulás helyett, és azt mondja rá, hogy az erõ, ez önmagába is két hiba. Emellett nem lehetne energia se, mert a képlet vektoriális, az meg skalár. De például forgásmomentum se lehetne (ami vektor), mert az erõ, amit a Newton képlettel felírt, azonos irányú a helyvektorral, s így a szorzatuk nulla.
Tovább nem is elemeztem a talán jószándékú, de butácska, mert elképzelni se tudom róla, hogy mindehhez ne értsen. Inkább azt hiszem, hogy kedélyesebbé akarta tenni a társalgásunkat. Amihez te is csatlakoztál. Úgyhogy szerencsétek van: nem tudatlannak gondollak titeket, hanem hogy úgy mondjam, amilyen én is lennék...tréfásnak.
Miután a kérdésemre nem feleltetek, csak azt gondolhatom, hogy a mai fizika, veletek együtt, nyilván az i/r^2-et gondolja vektoriálisnak?
Az ábrázoló tanárunk ilyenkor felugrott a katedrán, széttárta lapát kezeit, és azt kiáltotta: "Ekkora marhaságot mondtál fiam!" (lehetett vagy 110 kilós).
Én egy kicsit árnyaltabban gondolkozom: az R3/(R1xR2*R3) vegyes vektorszorzatot gondolom vektornak, amelynek a nevezõje skalár térfogat. Ezt a különbözõ szituációkban negatív elõjelet okozhat. Csakis így lehet a gyorsulási képlet vektor.
Na már most erre a fizika veletek együtt vonaglani kezd, hogy az nem igaz, mert én ilyen meg olyan vagyok...
Én azonban türelmesen megtöröm mindnyájatok balfácán hozzáállását!
Muszáj így tegyek, mert mögöttem állnak a fizika mindazon nagy személyiségei, amelyeket elismerünk, meg azok is, akikre alig emlékezünk (pl. Schwarzschild), mert útjába állnak a modern fizika lázas és mámoros rohangálásának a big bang, és a sötét anyagok irányába.
Voltaképen dr Bárány József tudósokra, és személyesen rám vonatkozó hármas utasítását követem:
1. Az elsõ, hogy a lényeget lássam, ez jól megy nélkületek is.
2. A második, hogy elfogadtassam, publikáljam, nagyon nehéz, ebbe számítottam volna a segítségetekre, még úgy gondolom, hogy lehetséges.
3. A harmadikban, hogy tanítványaim legyenek, szintén rátok számítottam. Mondom, van még reményem.