Szóval ez a topik (a sértõdött nyavajgásokon túl) fõképpen arról (is) szólna, hogy a fizika a 19. századtól kezdve a vákuumnak egy teljesen új,addig ismeretlen értelmezést adott!
A korábbit, a megszokottat, ahol a vákuumot legfeljebb nyomásként mérték, és annak nulla értéke (a "Vákuum") egy fizikai tulajdonságok nélküli, tisztán geometriai teret jelentett, felváltotta egy olyan jelentése, amelynek legfõbb tulajdonsága, hogy általa bármiféle, ma még ismeretlen jelenségcsoport megmagyarázható.
Megjelentek tehát olyan fizikai paraméterei, mint a "vákuum dielektromos állandó", "...permeabilitás", stb. és sok minden más is.
Amelyekkel a fény terjedését magyarázták, és egyes részjelenségeit sikeresen számították is. Mindez a "szakmát" végtelen önbizalommal és önelégültséggel töltötte be (ami polarka hozzászólásaiból is lemérhetõ).
Hiszen a vákuum kellõképpen titokzatos, s így mint egy sötét szönyegnél, minden érthetetlent alá lehet seperni, beleértve a kvantum fizikát is). Ez persze nagyon kényelmes, mert nem kell örökké a vákuum cleaner után futkosni, azonban egy idõ után a különféle "szellemi" élõsködök búvóhelyévé válhat, nem beszélve arról, hogy a szállóngó por minden mást is beszennyez.
Végül is olyan kifinomult porhintés ez, hogy az egyszerû embercsak csak kapkodja a fejét.
Porhintés, mert általa nem magyarázható meg jóformán semmi, legfeljebb csak egy- két dolog számítható (ami önmagában is persze jelentõs, tiszteletre méltó elõrelépés...).
Nem magyarázható meg sem a fény terjedése (ma is keresik az étert), sem a kvantumfizikai jelenségek, sem a világmindenség keletkezése és jövõje(a Big Bang az emberi gondolkodás mélypontja), sem a gravitáció (tehetetlenség, antigravitáció).
Ez a topik kísérlet arra, hogy a vákuumnak visszadjuk a régi, megérdemelt jelentõségét, és hogy a fontos számítások is értelmet kapjanak.
A javasolt töltés-fizika beismerem, hogy csupán egy laikus kényszerû kísérlete, hogy ne a szönyeg alól, békaperspektivában szemlélje a világot, ahogyan szeretnék megszoktatni.
És hogy jelezze a nagyrabecsült tudós barátoknak, hogy valami nincs rendben körülöttük- hiába a sok konferencia szünetben elfogyasztott kávé.
Hogy nem mindenki vezethetõ meg a süket, vákuumnál is üresebb dumával.