Talán mindketten érteni szeretnénk a valóságot, amit eltorzítani látunk?
Én még hozzátenném- hogy megismerni azt is - hogy vajon mi Isten szándéka- hogy "Jól"- hogy annak megfelelõen cselekedjünk, alkossunk.
Ami alatt nem a köznapi értelembe vett "jó" értendõ.
Hogyan keletkezhetett bennem a szándék, hogy olyan "tudományos" közegben, amely még a gondolatát is kitiltaná, ilyesmirõl komolyan írjak?
És hogyan keletkezett Leonardóban a szándék, bizonyíthatóan még szinte ifjúként (1480 körül), hogy megfesse az "Utolsó Vacsorát", amelyben éppen ezt a problémát- a Jó és a Gonosz közötti döntés nehézségeit festse meg?
Amelyet Michelangelo sokkal hatékonyabban gordiusi csomóként oldott meg...
És mi is- többnyire ezt tesszük most a döntéseinkkel.
A vákuum- az jó döntés. Minden belé dönthetõ, anélkül hogy kicsomózgatnánk.
Leonardo probléma felvetését meg zaftos fantazmagóriává egyszerûsítjük, hogy ne kelljen rajta gondolkodnunk.