Mint szinte minden a mai tudományban, az "árapály" kifejezés is történetileg, a tengerjárásokkal kapcsolatban alakult ki. Ma viszont már ilyen néven ismeri, és vizsgálja a csillagászat, a geodézisa, és szinte minden más tudomány: kivéve a fizikát!
Pedig õ kellene hogy vizsgálja, mert az árapály pont uganolyan általános a világmindenségben, mint a gravitáció.
Ezzel szemben, furcsa módon, az a tudományág, aki ilyen témákban ugyanúgy a legilletékesebb, mint a matematika a sazámok között, ezt az ügyet lefitymálja.
Talán azért, mert amint megjelentek a "modern tudományok", a relativitás, quantum fizika, stb, minden fizikus vad hajszába kezdett utánuk, sutba dobva a "klasszikus fizikát"?
Így most számos jelenséget, amely azzal is megmagyarázható lenne (pld. Hubble törvény), hiába próbálnak megoldani a legkorszerûbb technológiákkal, és legvadabb elméletelekkel.
Ezért én nem is foglalkozok a relativitással (pedig érdekel) amig a klasszikus fizikában hézagokat látok.
Ilyen pld. a tehetetlenség, az árapály, és sorolhatnám tovább...
A hivatkozott mûvészettörténelmi hasonló félreértések segíthetnek megértetni azt, hogy a gondolkodásunk könnyen megvezethetõ, és hogy a letaposott útról már nehéz visszalépni.