Marhára idegesít hogy a, textúrák csak a karakter környezetében pompáznak teljes fényükben (pl: fû, aljnövényzet), a távolabbiak pedig csak a karakter elõrehaladtával töltõdnek be.
Ha távcsõvel pásztázunk tök könnyû kiszúrni a földön lapuló ellent, mert olyan mit ha sík betonon feküdne.